2017. január 5., csütörtök

6. Fejezet - Újabb éjszakai kalandok

Madison Collins szemszöge

Hamar elhúztuk a csíkot Bieberéktől, ugyanis nekem elegem lett annak a szexmániás és öntelt alaknak a képéből, anyám meg részegre itta magát Jamessel.

***

Reggel fáradtan nyitottam ki a szemeimet a besütő nap sugaraira, amik kiégették a retinámat.
- Basszus! - nyökögtem, miközben a kezemet a szemem elé raktam, hogy felfogják a Napot. Kimásztam a pihe-puha ágyamból és az egész alakos tükröm elé álltam. Kialvatlan szemek, álmos fej és kócos haj. Tipikus reggeli Madison. Gyorsan rendet raktam a szobámban, majd felöltöztem, majd levánszorogtam a lépcsőn anyuék társaságába. Persze rá kellett döbbennem, hogy anya még alszik, ezért csakis apámat láthatom.
- Jó reggelt! - nyomtam egy puszit az arcára. Olyan régen láttam. 5 év borzasztó hosszú idő, ráadásul a munkája miatt ritkán van itthon. Mindig is féltem, hogy váratlanul elhagy minket, esetleg meghal, ugyanis kevés időt töltök vele és még sosem tudtam elmondani neki, hogy mennyire szeretem és hogy mennyire hálás vagyok neki.
- Szia kicsim! - felelte, majd belekortyolt a kávéjába. Apropó kávé. Jelenleg nekem is szükségem van egyre. - Milyen volt a vacsora? - kérdezte.
- Egész jó. - hazudtam. Elvégre nem mondhattam, hogy "Hát Justin a szoknyám alá akart nyúlni, lekurvázott és megjósolta, hogy le fogok feküdni vele.". Apu konkrétan ezek hallatán szívinfarktust kapott volna és elköltöztetett volna vissza New Yorkba, hogy Justin többé a közelembe se kerüljön. Bár így belegondolva, elmondhattam volna neki. Legalább nem látnám Biebert.

***

Este a csengőre kaptam fel a fejemet. Apám a túlóra miatt le feküdt aludni, anyu pedig a könyvén dolgozott, ugyanis ő író. Ezért hát én mentem le és nyitottam ajtót a csipet-csapatnak.
- Sziasztok! - köszöntem Kimnek és Joenak.
- Jézusom, te még élsz! - ugrott a nyakamba Kim, én meg nevetve viszonoztam az ölelését. Hihetetlen, hogy ennyire félt engem Biebertől.
 - Mi járatban erre? - kérdeztem.
- Lemennénk kosarazni a helyi suli pályájára. - felelte Joe. - Jössz?
- De a suli ilyenkor zárva van, nem? - kérdeztem. Haló! Este van, mégis mit keresne nyitva egy iskola?
- Tudod, ott nyári suli folyik, ezért délután nem tudunk belógni oda, csak most, mikor sötét van és az egész udvar üres. - mondta Kim. - Na? - vigyorgott.
- Rendben. - adtam be a derekamat, pedig éreztem, hogy ebből még baj lesz. - Majd jövök! - kiáltottam el magam, majd Kim és Joe társaságát követve elindultunk az említett iskolához.
Az úton nem nagyon tudtam hozzászólni a témához, ezért némán kullogtam utánuk. Mondjuk amúgy sem tudtam, hogy hová megyünk pontosan. Rá bíztam magam a haverjaimra - bár nem hinném, hogy Joet még így hívhatom, de mindegy - és így követtem őket, miközben a belsőm folyamatosan azt diktálta, hogy "Fordulj vissza!". De nem akartam. Hajtott a kíváncsiság és a felfedezés vágya, ezért kitartottam az én kis csapatom mellett.
Végül az iskola hatalmas épülete előtt álltunk meg. Joe és Kim nevetve ugrottak át a kerítésen és indultak hátra az udvarra, én meg még mindig mögöttük loholtam. Aztán megpillantottam a kosárlabdapályát, amit csak egyetlen egy lámpa világított meg, és az is csak egy sima utcai lámpa volt.
- És a labda? - kérdeztem. Joe a palánk mögötti bokorhoz futott és kiemelt belőle egy kosárlabdát.
- A kis szarosok minden délután ide dugják a labdájukat. - sétált vissza hozzánk, majd eldobta a labdát, azonban mellé ment.
- Béna. - jegyeztem meg vigyorogva és az elgurult labda után indultam.

***

Nem tudom, hogy mennyi ideig voltunk kint, de éreztük, hogy a levegő egyre hűvösebb lett és már teljesen besötétedett. Mi pedig önfeledten játszottunk a kihalt iskolaudvar egyetlen kosárlabdapályáján. Kim rohant felém, de simán kikerültem és egy újabb kosarat sikerült dobnom.
- Ezennel 9-0 nekem. - tártam szét a karjaimat nagyképűen, mire Joe és Kim nevetni kezdtek.
Aztán a kerítés nyikorgó hangjára kaptuk fel a fejünket és kíváncsian fordultunk a kapu felé, de túl sötét volt ahhoz, hogy lássunk is valamit. Azonban a kerítés pontosan ugyanolyan hangot adott ki, mint mikor mi átmásztunk rajta. Jött valaki?
A kerítés hangját éles motorzaj váltotta el, amit már nem tudtam szó nélkül hagyni.
- Ez mégis mi? - kérdeztem, de a többiek sem tudták, hogy mi folyik itt. Aztán felvillantak a kocsik fényei a kerítés túloldalán. Az említett autók lefékeztek és pár srác szállt ki belőlük.
- Mi folyik itt? - kérdezte ezúttal Kim. Joe szó nélkül nézte végig, ahogy Justin és a kis bandája a pálya felé tart. Mi a faszt keresel itt Bieber?!
- Mit kerestek a pályánkon? - állt meg Bieber Joe előtt, Justin mögött pedig felsorakoztak a csatlósai, akik cseppet sem kímélve bámultak meg engem és Kimet.
- Nem volt ráírva a neved. - válaszoltam flegmán Joe helyett és ölbe tett karokkal közelebb léptem hozzá.
- Másra kéne használnod azt a nagy szádat, édes. - kacsintott rám, mire elkapott a hányinger. Hogy én mennyire utálom ezt a gyereket!
- Szállj le róla Bieber! - állt ki mellettem Joe.
- Nem is mondtad, hogy ez a kutya a haverod. - mutatott Justin Joera, miközben a kérdést nekem szegezte.
- Mit érdekel ez téged? - kérdeztem szintúgy bunkó hangnemben.
- Végül is. - tettette azt, hogy elgondolkozik. - Az áruló és egy kurva. Szép párosítás.
Értetlenül cikázott a szemem Justin és Joe között.
- Áruló? - faggattam.
- Ja, hogy erről nem beszélt? - játszotta meg a meglepődöttet Bieber, majd rendezte arcvonásait és komolyan nézett rám. - Ez a kis senkiházi juttatott a sittre.
Miiiii? Justin börtönben volt? Mondjuk a fegyveres incidens óta simán kinézem belőle, de azért meglepett a dolog.
- Elvitte a cica a nyelved? - fogta meg Justin az állkapcsomat, miközben megszüntette a köztünk lévő távolságot.
- Undorító vagy, Bieber. - szitkozódtam. Minden egyes szavamat a szemébe mondtam, ő pedig vigyorogva élvezte a helyzetet.
- Mennyire vagyok undorító? - cukkolt tovább, miközben fejével egyre közeledett. Nem tehettem mást: hirtelen felindulásból szembe köptem. Nyálam az orrán landolt. Szemei azonban vérben izzottak és úgy nézett rám, mint aki meg akar ölni. Dühösen törölte meg az arcát, majd megragadta a felkaromat, az ő keze meg indult az arcom felé, de nem ütött meg, ugyanis szirénákat hallottunk. Rendőr autók.
- Bassza meg! - káromkodott Justin. Mindenki menekülni kezdett, azonban nem tudtam Kimék után futni, mert Bieber maga után rángatott, egészen a kocsijáig. Miért nem hallgattam a megérzéseimre?
Hiába ellenkeztem, nem eresztett el, sőt egyre durvábban bánt velem. Beültetett az anyósülésre, majd bevágódott mellém és elhajtott a pálya közeléből.
- Mégis mi a francot képzelsz magadról? - forrtam a dühtől. - Ez felér egy emberrablással!
- Miféle emberrablás? - kérdezte, majd megállt a piros lámpa előtt.
- Akaratom ellenére hoztál el. - feleltem és a hajamba túrtam.
- Ne nyávogj már! - szólt rám. - Örülj neki, hogy megmentettem a kis ribanc picsádat a zsaruk elől.
- Senki nem kért rá, hogy hozz el onnan. - fontam össze a karjaimat a melleim alatt.
- Hidd el, már én is megbántam, hogy magammal hoztalak. - válaszolta bunkón. - A hátam közepére sem kívánlak.
- Az érzés kölcsönös. - vágtam vissza. Beszélgetésünk megszakadt. Csendben vezetett mellettem, míg végig az utat figyelte, bár ha elhaladt mellettünk egy csaj, azt egyből megbámulta, amivel az életemet kockáztatta. Komolyan mondom, ha nem figyel oda, átveszem a kormányt. Pedig nincs is jogosítványom.
Amikor egy újabb piros lámpánál álltunk meg, elővette a rezgő telefonját. Ha jól láttam üzenete érkezett. Sokáig olvasta a hosszú sorokat, majd bepötyögte a válaszát és visszarakta a helyére a telefont.
- Teszünk egy kis kitérőt. - mondta, majd nem törődve a szembe jövő sávval és a kresszel, megfordult a piros előtt és ellentétes irányba vezetett tovább. Persze a többi sofőr nem díjazta Justin tettét, ahogyan én sem.
- Milyen kitérőt? - kérdeztem.
- Az nem rád tartozik. - nyelt nagyot. Ekkor az én telefonom kezdett el rezegni, majd megszólalt a csengőhangom. Előhalásztam a készüléket a zsebemből, azonban Justin kitépte a mobilt a kezemből.
- Mi a francot csinálsz? - kérdeztem meg tőle, mire belenyomta a képembe a középső ujját. Bemutatott.
- Mi van?! - szólt idegesen a telefonomba. - Mit érdekel az téged? - tartotta fent a szokásos hangnemét. - És ha igen, akkor mi van? - éreztem, hogy rólam van szó. - Nem vicceltem. - nézett rám, én meg ölbe tett karokkal hallgattam, amint a telefonomon beszélget egy olyan személlyel, aki tulajdonképpen engem keresett. - Ha befogja a száját, akkor nem esik nagy baja. - folytatta továbbra is. - Csak nehogy fordítva legyen. Ribanc. - tette hozzá, majd kinyomta.
- Ki volt az? - kérdeztem.
- Az apád. - vont vállat.
- Hazudsz. - néztem rá.
- És ha nem? - pillantott rám teljesen komolyan.
- Bazd meg Justin, most tönkre vágtál mindent! - kezdtem volna elhordani Biebert mindennek, azonban félbeszakított. Hatalmasat röhögött rajtam.
- Kim volt az. - felelte röhögve.
- Idióta. - ütöttem a vállára és elfordultam. Kinéztem az ablakon és a mellettünk elhaladó sötét várost kezdtem nézni. - Legalább mit mondott? - érdeklődtem.
- Azt, hogy azt csinálhatok veled, amit akarok. - mondta egy perverz vigyor kíséretében és az egyik kezét a combomra helyezte, amit meg is markolt.
- Most komolyan. - próbáltam figyelmen kívül hagyni közeledését. Fáradt voltam ehhez.
- Csak azt... - sóhajtott. - ..., hogyha bántani merlek, akkor kiherél. - felelte. Tipikus Kim.
És ismét beállt közénk a csend, amit most kifejezetten élveztem. A rádió nem szólt, egyedül Justin légzését hallottam, ami egészen nyugtató volt. Neki döntöttem a fejemet az üvegnek, majd továbbra is az utcákat néztem. Még mindig nem tudom, hogy hová megyünk, de igazából azt sem tudtam pontosan, hogy hol vagyunk. Be kell valljam, annyira álmos voltam, hogy nem is nagyon érdekelt. Viszont bealudni nem szerettem volna. Nehéz volt kontrollálni az egyre nehezedő pilláimat.
Mikor már azon voltam, hogy tényleg bealszom, Justin nagyot fékezett. Azonnal felkaptam a fejemet.
- Maradj itt! - mondta, majd elhagyta az autót. Amikor kiszállt a kocsiból bejött egy kis hideg levegő, ami egy percre kitisztított a kába állapotomból. Ezért hát úgy döntöttem, hogy kiszállok, hogy szellőzzek egy kicsit. A hideg, éjszakai levegő egyből megcsapott, én pedig nagyot szippantottam belőle. Egyébként Justin egy kocsma előtt parkolt le. Érdekelt, hogy miért kellett itt megállni, és hogy miért nem mehetek utána, de jobbnak láttam kint maradni. Véleményem azonban hamar megváltozott, mikor az eddig kiszűrődő zaj megsemmisült. De tényleg. Egyszerűen olyan csend lett hirtelen, ami még engem is meglepett. Be kell mennem.
Gondolatom után cselekedni kezdtem és elindultam az ajtó felé. Nehézkesen nyílt ki a hatalmas vasajtó, de sikerült bejutnom. Átverekedtem magam a néma tömegen, majd megpillantottam Justint, aki éppen egy fegyvert tartott egy férfi fejéhez. Ó kérlek, csak ezt ne.
De késő volt. Bieber gondolkodás nélkül húzta meg a ravaszt és lőtte fejbe azt az alakot. Az emberek elképedve figyelték az esetet, de nem mertek közbeszólni. Féltek Justintól.
Az említett srác észrevett engem.
- Bassza meg! - indult el felém, mire hátrálni kezdtem. - Hülye kurva!
Automatikusan menekülni kezdtem, bár amennyire csak tudtam. A tömegben rohangálva nem láttam meg a bejárati ajtót, ezért nem tudtam mást tenni, csak össze-vissza futkározni. Hosszú perceken keresztül próbált elkapni, de egy idő után megelégelte a fogócskát.
- Valaki kapja már el bazd meg! - kiáltotta el magát. Én azonban megtaláltam az ajtót. Kinyitottam volna, de egy hatalmas darab férfi magához ölelt. Ezt nem hiszem el.
Justin idegesen ragadott meg a karomnál fogva, majd kirángatott a parkolóba.
- Hálásnak kéne lenned, hogy megmentelek a kibaszott rendőrök elől, erre simán utánam jössz! - dühödött be teljesen.
- Hálásnak? - kérdeztem, mikor kiszabadultam a szorításából és szembe fordultam vele. - Te megöltél egy embert!
- Ne kiabálj már! - fogta be a szám, majd belökött az anyósülésre.
- Ha tudom, hogy ekkora egy értelmetlen kis szajha vagy, akkor nem hozlak magammal! - ült be mellém. Beindította motort, de nem indultunk el.
- Mégis miért kellett megölnöd? - akadtam fent ezen a témán. A fejemben a jelenet újra és újra lejátszódott. - Mi van, ha volt családja, aki haza várta?
- Hát már várhatják egy darabig. - vont vállat.
- Kérdeztem valamit.
- Miért érdekel ez téged ennyire? - kérdezett vissza.
- Justin. - sóhajtottam, de nem nyugodtam meg tőle. - Láttam, amit láttam és tudni akarom, hogy miért tetted.
- Tartozott nekem. - válaszolt végre értelmesen. - Ennyivel elégedj meg, mert többet nem mondok. Ribanc. - tette hozzá az utolsó szót, de ezen már meg sem lepődök. Végül a gázra lépett és elindultunk.
- Most hová megyünk? - játszottam kérdezősdit továbbra is.
- Kussolj. - szegezte szemeit az útra. Jól van. De ennyivel még nem fejeztük be.



Sziasztok!
Igen, végre felkerült ez a rész is, bár nem hinném, hogy késtem volna vele. Igazából a héten rengeteg dolgom volt, ugyanis beálltam bétának egy barátnőm mellé, aki egyébként szintén egy Justin Bieber fanfictiont ír és ma rakta fel - ha jól tudom - a prológust. Nyugodtan lépjetek be hozzá, biztosan örülne pár biztató szónak: Katt ide a blogért! Ja, és ha még nem tűnt volna fel, az ő blogja lett a társoldalam, ezért mostantól a modulsávban is elérhető lesz.
További szép napot és kitartást a sulihoz!

16 megjegyzés:

  1. Úristen, úristen, úristen!!!
    Nagyon izgalmas lett és basszus csajszi most már nagyon várom, hogy legyen köztük érzelmes gesztus is, ne csak Justin meg a hülye dumája :D komolyan, hogy tud ennyire mocskosan beszélni és miért tud bűntudat nélkül ölni??
    Várom a folytatást és a romantikát :D kell a romantika!!
    Puszii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!😀
      Nyugodj meg, nem sokára csempészek bele egy kis romantikát, de még csak nem is akár milyet!😉

      Törlés
  2. Imádom!!Várom a kövit ❤ 😘

    VálaszTörlés
  3. Annyira jól irsz te lány!♥ Csak falom a sorokat, és képtelen vagyok megunni. Siess a következővel, egyszerűen képtelen vagyok várni:D ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenem, de jól esett, hogy te is írtál!😍 Annyira örülök, hogy ennyire tetszik!!!💕💕💕

      Törlés
  4. Juj hát,ez nagyon tetszett,talán ez volt sz eddigi legizgakmadabb rész! Voltsk bennr vicces jelenetrk,például,amikor Maddie szembeköpi J-t vagy amikor Justin bemutatott.😂Imádtam!❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ahj, de jó érzés ezt olvasni.😍 Cskhogy tudd, imádlak és örülök, hogy voltak jelenetek, amik kifejezetten tetszettek!❤❤❤

      Törlés
  5. Hihetetlen..Annyira imadom ezt a blogot! Akarhanyszor jon egy uj resz,elovasom es utana ugy vigyorgok, mint egy idiota��
    Nagyon jo lett!
    Varom a kovit!❤

    VálaszTörlés
  6. Imádom a blogodat . Alig várom,hogy jöjjön a következő rész :)

    VálaszTörlés
  7. Imádooom!!! Igérd meg , hogy történet befejezett lesz és nem fogod félbe hagyni !! :$

    VálaszTörlés
  8. Nagyon Nagyon jó lett.. Egyszerűen fantasztikús ahogy írsz..imádtam mint mindig,siess a kövivel❤❤

    VálaszTörlés