7. Fejezet - Mindig történik valami

Justin Bieber szemszöge

Legszívesebben lelőttem volna Madisont is a gecibe. Nem is értem, hogy minek hoztam magammal. Eddig is bonyolult volt az életem, erre most ő is összekuszálja a szálakat.

A nyelvemmel a fogsoromat piszkáltam, miközben végig az útra figyeltem, ugyanis még mindig úton voltunk. Nem akartam haza vinni azok után, hogy látta, mit tettem. Ha meg hozzám mennénk, akkor könnyen elszökne, ráadásul James még el is engedné, amíg nem vagyok otthon. Azt pedig nem hagyhatom.

Mikor megálltam a piros lámpa előtt rá néztem. Formás lábain legeltettem a szemeimet, amiket a rövidnadrág épp hogy csak eltakart. Hosszú haja az arcát eltakarta, de éreztem, hogy a szeme sarkából engem néz.

- Mit bámulsz? - kérdezte flegmán.

- Fogd be. - léptem a gázra és tovább gördültünk. Pár perc után Stephan háza előtt parkoltam le. Madison kíváncsian kapta fel a fejét a fékezésre és az ablakon keresztül vizsgálta meg a házat és az udvart kívülről.

- Mire vársz? - fordultam oda hozzá. - Szállj már ki!

- És ha nem? - nézett rám. Már megint kezdi.

- Ne akard, hogy én emeljem ki a nagy segged a kocsiból, mert fájni fog. - vágtam vissza. Szúrósan pillantott rám, majd kinyitotta az ajtót és kipattant a kocsiból. Én is kiszálltam és őt követve indultam el a bejárati ajtó felé. Zavart, hogy önszántából tette mindezt, pedig simán kinéztem belőle, hogy megpróbál meglépni. Feneke léptei közben ismét kívánatosan ringatózott és nem bírtam ki, hogy ne bámuljam meg még egyszer. Ajkamba harapva figyeltem minden mozdulatát, majd az ajtó előtt megragadtam a karját és megfordítottam.

- Ha el mersz szökni, vagy csak meg próbálsz elszökni, kinyírlak. - mondtam neki lazán.

- Csak a szád jár. - felelte és belépett a lakásba, ahonnan áradt a melegség.

- Ribanc. - mondtam.

Stephan a kanapén ülve, a kezében egy sörrel nézte a tévét. Meglepett, hogy épp nincs itt egy nő sem a társaságában.

- Csá! - pacsiztam le vele, így végre megpillantott engem és Madisont is.

- Hát te? - kérdezte Madisontól.

- Ez a seggfej viccesnek találta azt, hogy elrabol. - válaszolta.

- Ribanc, tudod mi az az elrablás? - vetettem rá egy hanyag pillantást.

- Az akaratom ellenére hoztál magaddal, ráadásul erőszakkal. - rázta meg a fejét.

- Jó, amúgy sem érdekelt senkit. - ültem le Stephan mellé a kanapéra, aki egy sört nyomott a kezembe.

- A haverod mégis rákérdezett. - érvelt.

- Stephan. - mutatkozott be.

- Na hát akkor Stephan. - sétált közelebb Madison. - Hol van a mosdó?

- Bemész a konyhába, át az ebédlőbe és ott jobbra a sarokban. - válaszolta a barátom, Madison pedig elindult a wc felé.

- Haver, ki ez a csaj? - kérdezte Stephan, mikor a ribanc már hallótávolságon kívül volt.

- A szomszédom. - kortyoltam bele a sörömbe.

- Eléggé jó nő. - ámuldozott.

- Ja. - vontam vállat. - Csak a szája nagy.

- Megkúrtad? - kérdezte egy kaján vigyor kíséretében.

- Nem. - válaszoltam. - Még. - tettem hozzá.

- Legalább pozitívan állsz hozzá. - veregette meg a vállam, mire gyilkos pillantásokat vetettem rá, ezért levette rólam a kezét. - És meddig maradtok?

- Nem tudom. Pár napra talán. - mondtam. - Ki kell találnom, hogy mit csináljak ezzel. - céloztam Madisonra.

- Az jó. - bólogatott. - Holnapra úgyis grillpartit rendezek a többiekkel. - utalt erre a mi kis csapatunkra. Azaz az én csapatomra, mivel a főnök én vagyok.

- Király. - húztam meg ismét a sörös üveget, majd némán figyeltük a tévét.

Madison Collins szemszöge

Gyorsan lépkedtem a mosdó felé, majd amint beléptem az illem helységbe, bezártam az ajtót. A hajamba túrva dőltem a falnak, hogy mégis mi tévő legyek, mert én ezekkel egy légtérben nem fogom kibírni, meg amúgy sem akarok itt maradni. Szemem a fenti sarokban lévő kis ablakra tévedt... Vajon kiférek rajta?

Lehajtottam a wc ülőkéjének tetejét és nem szeretném részletezni, hogy egyáltalán hogy is nézet ki. Pfúj! Ráálltam a tetejére és megpróbáltam átlendülni a nyitott ablakon, azonban a mutatványom közben megálltam, így körülbelül egy átlagos ember annyit láthatott, hogy a lábaim kint lógnak az ablakból. Elmosolyodtam a hülyeségemen, majd megtoltam magam és seggre huppanva értem földet. Aú!

Felkeltem a zöld pázsitról, majd leporoltam a sajgó fenekem. Abban reménykedtem, hogy Justinék nem hallotak semmit, bár egy idő után fel fog tűnni nekik a hiányom. A biztonság érdekében futva hagytam el a házat és magát az utcát is, miközben Stephant istenítettem, hogy nem tart nagytestű kutyát, mert az megszívtam volna, de így jól jött ki minden.

Sokáig futottam az éjszakában, majd mikor biztonságos távolságra kerültem, lelassítottam. Lihegve kezdtem el sétálni haza felé.

Justin Bieber szemszöge

Hosszú percekig néztük a tévét, miközben Stephan a holnapi grillpartiról beszélt folyamatosan. Egy idő után azonban zavart, hogy nem tudtam belekötni semmibe és feltűnt, hogy Madison nem jött vissza a mosdóból.

- Madison? - kérdeztem.

- Biztos lehúzta magát. - poénkodott Stephan, én azonban egyáltalán nem találtam ezt viccesnek. Gyanakodva indultam el a mosdó felé, majd rácsaptam az ajtóra.

- Madison! - kiáltottam el magam, de válasz nem érkezett. - A kurva életbe! - ütöttem egyet ököllel az ajtóba, majd rángatni kezdtem az ajtót, de nem nyílt ki. Dühösen mentem vissza a nappaliba. - Meglépett.

- Mi a fasz? - nevette el magát Stephan, de miután rájött, hogy eléggé kiborultam, befejezte a vigyorgást.

- Az a hülye kurva simán kimászott az ablakon! - mérgelődtem. Elkezdtem gondolkozni, hogy utána menjek-e, de aztán rájöttem, hogy a szomszédom, ezért sosem tudna elég messzire futni.

- És most mi lesz? - kérdezte. - Megkeressük?

- Nem. - ültem le a kanapéra. Kezdtem megnyugodni, azonban az ujjaimat ropogtattam. - Jobb ötletem támadt.

Stephan kíváncsian nézett rám.

- Hívd meg Joet is holnapra. - vontam vállat.

- De hát utálod azt a gyereket. - felelte.

- Tudom. - túrtam a hajamba. Egyszer úgyis ki fogom nyírni. - De jóban van ezzel a ribanccal, ezért tuti magával hozná őt és a kis barátnőjét.

- Ravasz vagy Bieber. - mosolyodott el a barátom, aki elkezdte tárcsázni Joe számát. Nem fogsz olyan könnyen megszabadulni tőlem, Madison.

Madison Collins szemszöge

Borzasztóan álmos voltam mikor haza kerültem, ezért sem lepődtem meg, hogy milyen hamar kidőltem és hogy milyen későn keltem fel. Ugyanis már dél múlt, én pedig még mindig az ágyamat nyomtam. Nekem viszont pont erre a pihenésre volt szükségem.

Az elképesztően lassú kelésem után egyből a fürdőt céloztam meg, ugyanis tegnap este semmit nem csináltam. Egyszerűen csak fogtam magam és bedőltem az ágyba. Most pedig úgy bűzlök, mint egy patkány.

Elmerültem a forró habokban, bár még mindig nem barátkoztam meg a káddal. Hiányzik a koleszos zuhanyzó, még akkor is, ha néha nem volt meleg víz. Sokkal egészségesebbnek és frissebbnek éreztem magam egy zuhanyzás után, míg a sima fürdéstől csak elálmosodok és lustább leszek. Érdekes, mi?

A körülbelül félóráig tartó fürdésem után visszaballagtam a szobámba és azon gondolkoztam, hogy mit is kéne csinálnom. Befejeztem a sulit, tovább tanulni nem szeretnék, ezért tanulnivalóm nincs. Zenét hallgatni sem szeretnék, ahogyan azt sem, hogy a könyvtáros estre anyuval sütit süssek. Ne értsétek félre, szeretem anyát, de nem hinném, hogy az én sütijeim ehető állapotban kerülnének a vendégek elé. Na meg ha én beállok sütni, ott nem marad semmi, ugyanis mindenbe belekóstolok. Mindenbe.

A telefonom csengőhangjára kaptam fel a fejemet. Kíváncsian pillantottam a telefonomra, amin Kim neve villogott.

- Szia! - vettem fel.

- Szia! - köszönt vissza. - Joe kérdezi, hogy van-e kedved eljönni egy grillpartira?

A grillparti szó ismerősen csengett a fülemben. Bieberék szervezik, nem?

- Kinél lesz? - kérdeztem gyanakodva.

- Azt nem tudom. - válaszolta.

- Nem lenne gond, ha ezt kihagynám? - kérdeztem vissza, miközben a szomszéd házra tévedt a tekintetem. A hátam borsódzik attól a gyerektől. Bár kíváncsi voltam, hogy milyen fejet vágott, mikor észrevette, hogy megléptem. Tudtam, hogy ezzel csak még inkább belekeveredtem a bajba, de jelen pillanatban nincs mitől félnem.

- Miattam. - éreztem, hogy vállat vont. - Amúgy mi történt este? Nem futottál utánunk.

Elérkeztünk ehhez a ponthoz is. Én tényleg szeretem Kimet és bízok is benne, de nem szeretném hasonló bajba keverni, mint amibe én keveredtem Bieberrel. Féltem őt, ezért biztonságosabbnak láttam, ha hazudok neki.

- Másfelé futottam. - kamuztam. Remélem elhiszi.

- Jaaaa. - csinált úgy, mintha értené. Pedig semmit sem tud a tegnap éjszakáról. - Eléggé gengszter voltál, mikor szembe köpted Justint!

Halkan felkuncogtam, de úgy tűnt, hogy Kim meghallotta, mert ő is röhögni kezdett.

- Megérdemelte. - feleltem. - Annyira furcsa, hogy ennyit változott. Pedig mennyire jóban voltunk az általánosban.

- Hát igen. Ennyit számít 5 év és egy szörnyű tragédia. - válaszolta. - Na leteszem, mert készülődnöm kell. Puszillak.

Épp köszöntem volna én is, de egyből kinyomta. Kösz Kim.

A telefont az ágyamra dobtam, miközben én is eldőltem az ágyamon. Magamhoz öleltem a plüssmacimat, ami már az óvodás korom óta megvan. Mindig ott volt nekem, mikor szomorú voltam és a szívemhez nőtt. Emlékszem, anyu egyszer ki akarta dobni, de nem engedtem és sírva szedtem ki a szemetes zacskóból. Azóta anyu ránézni sem mer a lila mackóra, nem hogy még hozzáérni. És ez így pont jó nekem és a macinak, akinek egyébként Medve a neve. Milyen kreatív vagyok, igaz?

Justin Bieber szemszöge

A kert eszméletlenül nézett ki, elvégre én és Stephan díszítettük ki. A fákra égősorokat helyeztünk, amiket majd a sötétben felkapcsolunk, míg a házat és a fát két oldalról egy madzaggal kötöttük össze, amikre lámpásokat akasztottunk, amiket szintén majd sötétedéskor fogunk meggyújtani.

Stephan már a hamburgereket készítette, míg én a hűtőládákat hordtam ki a teraszra az asztalhoz. Az első vendégek is megérkeztek.

***

Lassan már mindenki sörrel vagy egyéb alkoholtartalmú itallal a kezében beszélgetett, evett vagy nőzött. Én félreálltam a fa alá és rágyújtottam, amíg az összegyűlt tömeget vizsgáltam. Egyből kiszúrtam Joet, aki csak a szőke csajt, azaz Kimet hozta magával. Joe is észrevett engem és odajött hozzám.

- Hogy-hogy meghívtál? - kérdezte elégedetten vigyorogva. Istenem, de letörölném azt a vigyort a mocskos pofájáról!

- Nem én hívtalak meg. - ellenkeztem. - Stephan volt.

- Akkor is meglepett. - válaszolta. - Kimet is magammal hoztam.

- Ja látom. - néztem az említett lányra, akire éppen az egyik részeg haverom próbál rámászni kisebb-nagyobb sikerrel. - És Madison?

- Mit érdekel az téged? - vette elő a flegma stílusát.

- Azt hittem, hogy a ribancodat is hozod. - néztem félre. Madison akkor is visszakapja.

- Még nem a ribancom. - válaszolta és neki dőlt a fának.

- Még? - kérdeztem vissza.

- Egyszer úgyis az enyém lesz. - kortyolt bele a sörébe. Hatalmasat nevettem a kijelentésén.

- Ugye nem gondoltad komolyan? - nevettem továbbra is. Madison előbb lesz az enyém, mint az övé.

- Mi bajod van Bieber? - lepődött meg. - Csak nem neked is a kis csajra fáj a fogad?

Kérdése megfogott.

- És ha igen? - próbáltam sejtelmes maradni.

- Eléggé okos az a lány. - felelte. - Kizárt, hogy egy ilyen börtöntöltelékkel összefeküdne, mint te.

- Mit mondtál? - ugrott fel bennem a pumpa és ellöktem magam a fától. Joe szemébe néztem.

- Egy utolsó féreg vagy Bieber. - válaszolta. - Nem is értem, hogy miért engedtek ki a sittről ilyen korán.

Ökölbe szorított kezemmel vágtam orrba ezt a nagyképű faszkalapot. Vérző orral nézett fel rám, ugyanis az ütés következtében térdre rogyott.

- Kérsz még egyet? - kérdeztem.

- Te mi a faszt csinálsz? - rántott arrébb Madison szőke barátnője. Gondolkodás nélkül vágtam pofon őt is. A tenyerem vörös lenyomata piroslott az arcán, miközben könnyes szemmel a házba futott. Stephan húzott el onnan és egy csendesebb helyre vitt.

- Mit mondott? - kezdte ezzel.

- Mondtam, hogy utálom. - vontam vállat, majd otthagytam Stephant és sörért indultam.

Madison Collins szemszöge

Kezdett sötétedni, ezért felkeltem az ágyról és elhúztam a függönyöm, miközben rápillantottam Bieber házára. Hihetetlen, hogy lassan 12 órája nem hallok felőle. Ilyen sem volt még, csak amikor New Yorkban tartózkodtam. Ott semmit sem tudtam róla.

Épp indultam volna le anyuhoz, hogy megnézzem, hogy befejezte-e már a sütést, de a telefonom megakadályozott.

- Igen? - vettem fel. Kim hívott.

- Maddie. - hallottam meg síró hangját. Tisztán hallottam, hogy szipog és hogy alig kap levegőt.

- Baj van? - kerekedtek el a szemeim. Hirtelen a legrosszabb jutott eszembe.

- Justin. - mondta ki ezt az egy nevet és azonnal felugrott bennem a pumpa. Ha kezet emelt a barátnőmre, esküszöm megölöm!

- Mi történt? - érdeklődtem és kezdtem kétségbeesni.

- Leütötte Joet. Megpróbáltam megállítani, de engem is pofon vágott. - vett egy nagy levegőt. - Ide kell jönnöd!

- Szerencséd van, tudom hol vannak. - feleltem, közben pedig már fél lábon szerencsétlenkedtem, ugyanis éppen a cipőmet próbáltam felhúzni. - Indulok! - tettem le a telefont. Baromira mérges voltam Justinra, ezért a lehető leggyorsabban rohantam ki az otthonomból, amit anya meglepve vett észre, de nem izgatott. Most Kim és Joe épsége a legfontosabb.

Sziasztok!

Ehhez már tényleg nem tudok mit hozzáfűzni. Talán annyit, hogy nyugodjatok meg, a következő részben már lesz egy kis romantika is a változatosság kedvéért! Csak tartsatok ki! Egyébként mi a véleményetek Joeról?

További szép napot!