8. Fejezet - Tudom, hogy vonzódsz hozzám

Madison Collins szemszöge

A lehető leggyorsabban rohantam Stephan házához. Lihegve mentem be a kapun és hirtelen megcsapott az alkohol, a füst és a grill szaga. Nem törődve senkivel rontottam be a házba. Végig azért imádkoztam, hogy Joenak és Kimnek ne essen nagy baja. Nem tudom, hogy Justin mekkorát ütött, bár szerintem Joe biztosan nagyot kapott. Mármint remélem. Ne értsétek félre, de inkább Joe kapjon nagyobbat, mint Kim. Kimért sokkal inkább aggódtam, elvégre Joet nem ismerem annyira, mint a legjobb barátnőmet. Bieber is kerüljön a kezem közé és esküszöm megölöm!

Kétségbeesetten rohangáltam a házban, azonban egy ismerős arcot sem láttam, ráadásul a füst kezdte marni a torkomat. A megérzéseimet követve indultam el a mosdó felé, hiszen én is oda bújtam Bieber elől, akkor talán Kim is ott lesz. Átverekedtem magam a részeg embereken a konyhában, átvágtam az ebédlőn is, majd lenyomtam mosdó ajtajának kilincsét, de nem nyílt.

- Kim? - ütögettem az ajtót. A zár kattant és az ajtó kinyílt. Beléptem és a földön ülő barátnőmet kezdtem nézni. Szemeit kisírta, ezért vörösek voltak, míg a sminkje teljesen elfolyt. Borzalmasan festett, bár az ütés nyomai már nem látszódtak rajta - annyira.

- Úristen Kim! - emeltem meg az arcát, hogy rám nézzen. Félelmetes volt ilyen állapotban látni.

- Annyira félek Maddie! - tört el ismét a mécses.

- Ne sírj! - öleltem meg. Nem tudtam, hogy mit is kéne tennem, hiszen még sosem kerültem ilyen helyzetbe.

- Joeval mi van? - kérdezte a vállamra dőlve, erőtlenül.

- Nem tudom, nem találkoztam vele. - válaszoltam.

- Haza akarok menni. - sóhajtotta.

- Ne hívjuk a rendőröket? - kérdeztem, hátha tényleg ez lesz a legjobb megoldás. Elővettem a telefonomat is és tárcsázni kezdtem.

- Ne! - kapta ki a kezemből. - Felesleges. Jóban vannak Bieberrel.

- Ez annyira nem ér! - ütöttem az ajtóba, Kim pedig visszacsúsztatta a mobilomat a zsebembe. Dühömben felkeltem a földről. - Hol van Bieber? - kérdeztem és elindultam megkeresni.

- Ne csinálj hülyeséget! - kiáltotta utánam Kim, majd felállt ő is és próbálta megakadályozni, hogy megtaláljam azt a seggfejet, de sikertelenül, ugyanis a tömeg elragadta és eltűnt a hátam mögül.

Kiléptem a teraszra és körbenéztem. Justin éppen egy lánnyal táncolt, de pont leszartam, hogy mit csinál. Heves mozdulatokkal húztam el a lánytól.

- Mi a fa... - kérdezte volna, aztán megpillantotta a dühös arcomat és mosolyogni kezdett. - Tudtam, hogy hiányozni fogok. - csípte meg játékosan az arcomat. Automatikusan kevertem le neki egyet, mire a jó kedve eltűnt és mérges lett ő is.

- Mit képzelsz magadról? - kérdeztem tőle.

- Ha még egyszer kezet emelsz rám... - kezdett volna bele a mondókájába, de nem engedtem, hogy befejezze.

- Mi lesz? Engem is megütsz? Mint például Kimet? Vagy Joet? - másztam a képébe.

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy idejössz, azért hogy a ribanc barátnődet és az áruló barátodat megvédd? - vigyorgott gúnyosan. - Ne hisztizz, ess túl rajta!

- Akkora egy paraszt vagy! - vágtam volna ismét pofon, de megfogta a csuklóm.

- Mondtam valamit. - nézett a szemembe.

- Én is. - vetettem be a szúrós pillantásomat.

- Szóval így játszunk? - kérdezte és perverzen végignézett rajtam, miközben a megnyalta a fogsorát.

- Ezt most fejezd be. - próbáltam kontrollálni magam. Justin rám kacsintott, majd egy könnyed mozdulattal a vállára kapott és elvitt az udvarról.

- Mi a francot művelsz?! - kiabáltam. - Tegyél le te vadállat! - ütögettem a hátát és össze-vissza rángatóztam, de nem hatotta meg.

- Nyugi bébi. - csapott a fenekemre, mire felnyögtem, ugyanis fájt. Nem tudom, hogy hová vitt. Csak néztem a tömeget, mikor Kim és Joe arcát megpillantottam. Joe orra vérzett, amit Kim nevetve (?!) törölgetett. Elképedve néztem a kis jelenetet, amíg Kim észre nem vett és a vigyor eltűnt az arcáról. Mérgesen mutattam be neki.

Justin pedig úgy cipelt, mint egy zsákot. Kivitt a házból és az autója felé tartott. Mintha nem is emberből lennék, dobott be a hátsó ülésre, majd lezárta a hátsó ajtókat és beült a kormány mögé.

- Már megint hová viszel? - kérdeztem unottan, de nem válaszolt. Felbőgette az autót, kihajtott a feljáróról és elindult. - Haló! Hozzád beszélek, köcsög! - löktem meg a tarkójánál.

- Biztos helyre. - felelte és tovább vezetett. Hogy én mennyire utálom ezt a felfuvalkodott faszfejet!

Némán tűrtem, ahogyan ismét egy számomra ismeretlen helyre visz. Mintha onnan nem szöknék meg. Zavart a csend, ezért előre hajoltam, hogy bekapcsoljam a rádiót, de mikor épp benyomtam volna a gombot, Justin a kezemre csapott, mintha csak egy legyet ütött volna le.

- Aú! - húztam el onnan a kezem, ő meg továbbra is szó nélkül vezetett, miközben megnyalta az ajkát. Megint megpróbáltam bekapcsolni a rádiót, de ugyanúgy megütötte a kezem. - Most mi bajod van? - kérdeztem egy idő után.

- Ezt fejezd be. - mondta. Duzzogva dőltem hátra, de még így sem bírtam ki csendben, ezért hát fogtam magam és elkezdtem előre mászni az anyós ülésre.

- Te normális vagy? - nézte végig a kis akciómat, miközben végig a testemet bámulta. Azonban nem akadályozta meg, hogy előre üljek, sőt kifejezetten élvezte a helyzetet, mikor a fenekemet a képébe nyomtam. - Ezt csinálhatnád gyakrabban. - méregetett továbbra is. Ekkor én már a biztonsági övvel bajlódtam.

- Csak szeretnéd. - helyezkedtem el kényelmesen,

- Én mást is szeretnék. - markolt bele a combomba, mire megugrottam, amit ő egy kaján vigyorral nyugtázott.

- Annyira utállak! - sóhajtottam és beletúrtam a hajamba.

- A szexhez nem kell érzelem. - vont elégedetten vállat, én meg a szemeimet forgattam. - Az utálat csak szenvedélyt szül, szóval örülök, hogy utálsz. Így legalább lesz egy jó estém. - kacsintott rám, nekem pedig öklendezhetnékem támadt.

- Idióta. - dőltem neki az üvegnek és az utat kezdtem bámulni. Justin keze még mindig a combomon volt. Próbáltam nem törődni vele, de elég nehéz volt, mikor simogatni kezdett, vagy mikor csak markolászni kezdte. Azonban tudtam, hogy ha szóvá teszem, azzal csak egy újabb veszekedést kezdtünk volna el, ezért némán tűrtem, ahogyan élvezkedik.

Justin Bieber szemszöge

Úgy gondoltam, hogy sokkal jobb lesz, ha a város szélén lévő lakásomba megyünk. Madison, ha esetleg meglépne onnan, akkor nehezen találna vissza, meg innen szerintem megszökni se fog, ugyanis külön záram van összes ajtóra és az ablakok is rácsosak. Bár régen használtam a házat, mert azóta egy barátom van amikor ott van. Igazából attól függ, hogy dolgozik-e vagy nem.

Bekanyarodtam az említett ház elé, aminek az ablakain kiszűrődtek a lámpák fényei, így biztosra vettem, hogy Logan itt van. Logan az egyik legjobb emberem, ha zsarolásról van szó. Könnyen a lényegre tér és ért az észszerű fenyegetésekhez, ezért tökéletes erre a posztra. Kiszálltam a kocsiból, majd kinyitottam az ajtót Madisonnak, ugyanis az út előtt az összeset lezártam, hogy a kocsiból se tudjon kiugrani. Beteg ötlet lett volna tőle, de a wc-s incidens óta inkább biztosra megyek.

- Anyám ki fog nyírni. - szállt ki a kocsimból én meg azonnal megragadtam a karját, nehogy elfusson. Ő mindezt egy szemforgatással nyugtázta.

- Innen nem fogsz elszökni. - suttogtam a fülébe, majd a karjánál fogva húztam a bejárati ajtó felé.

- Olyan, mint egy luxus börtön. - utalt a hatalmas ház elképesztő külsejére és a rácsos ablakokra.

- Nem kérdeztelek. - húztam továbbra is. Egy idő után engedelmesen sétált előttem. Ezt már szeretem.

Beléptünk a házba, majd egyből felkaptuk a fejünket az emeletről leszűrődő nyögésekre. Nos igen, Logannek biztosan "vendége" van.

- És most? - kérdezte Madison, én meg leléptem a konyhába kajálni.

- Ezt megeszem... - mutattam a szendvicsre. - ...utána leszophatsz.

- Seggfej. - sziszegte.

- Ribanc. - haraptam bele a szendvicsembe.

- Meddig kell itt lennem? - kérdezte. Neki dőlt a boltívnek, majd ölbe tette a karjait, így a dekoltázsát egy kicsit megemelte, ami felkeltette a figyelmemet. Szemeimet leemeltem a melleiről, majd a szemébe néztem és vállat vontam.

- Ez mit jelent? - kérdezte, mire válaszul ismét vállat vontam. Élveztem, hogy szimpla jelenlétemmel ki tudom akasztani.

- Az emeleten lesz a szobád. - mondtam és ismét beleharaptam a szendvicsbe. - A folyosó végén jobbra. Megforgatta a szemeit és elindult a lépcső felé, én pedig élveztem a tökéletes kilátást a fenekére.

Madison Collins szemszöge

Lassan ballagtam fel a lépcsőn a folyosót vizsgálva. Annyira elegem volt Bieberből! Egyszerűen csak egyedül akartam lenni. Vagyis, inkább lettem volna bárhol máshol, csak Justin ne legyen a közelemben.

A folyosón sok ajtó volt. A legfeltűnőbb persze a szimpla fekete ajtó volt a folyosó végén, középen. Biztosan Justiné. Egyáltalán nem törődtem semmivel, csak mentem arra a helyre, ami állítólag az én szobám lesz mostantól. Persze a folyosón a nyögések és a sóhajok sokkal hangosabbak voltak, de próbáltam nem rájuk figyelni. Egyrészről kíváncsi voltam, hogy ki lakik itt, másrészről az érdekelt, hogy pontosan hol is vagyunk, ugyanis mikor kiszálltunk körbenéztem, de rohadtul nem ismertem itt semmit és senkit.

Benyitottam a "szobámba" és elképedve bámultam meg a luxus holmikkal felszerelt kis helységet.

***

Furcsa volt egy idegen helyen lezuhanyozni, ráadásul még pizsamám sincsen, ezért maradtam a hosszú pólómnál, de a rövid farmeremet levetettem, ugyanis az emeleten elképesztően nagy volt a hőség, hiszen nyár van.

***

A telefonom szerint már hajnali kettő múlt és már a nyögések is csillapodtak. Tisztában voltam vele, hogy Justin váltott pár szót az itt lakó emberrel, mert mikor fürödni készülődtem, hallottam a felszűrődő férfi röhögéseket. Most pedig itt fekszem egy idegen ágyban és a hasam korgását hallgatom. Lehet enni kéne valamit.

Felkeltem az ágyról és a lehető leghalkabban osontam le a konyhába. Nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy nincs ott senki, ezért boldogan nyitottam ki a hűtőajtót és kezdtem kutakodni valami ehető után. Pár perccel később már a saját készítésű toastomat ettem, miközben a sötétben a házat vizsgáltam. Innen tényleg nem tudok megszökni.

A fejemet a lépcső felől érkező léptekre kaptam fel. A sötét miatt nem voltam benne biztos, hogy Justin jött-e le.

- Hát te? - hallottam meg az álmosságtól sokkal rekedtesebb hangját. Szemeibe belesütött az ablakon bejövő holdfény, így vettem észre, hogy nem teljesen tiszta. Most vagy ivott, vagy szívott valamit. Nem értek ezekhez.

- Éhes voltam. - kerültem a konfliktust, de nagyon is jól tudtam, hogy valamibe úgyis beleköt. Némán lépett a hűtőhöz, majd elővett egy üveg sört, megbontotta és beleivott. Nem néztem jó szemmel, hogy ilyen állapotban még iszik, de tényleg nem akartam most veszekedni - kivételesen.

Mikor végeztem, felkeltem az asztaltól és a mosogatóba helyeztem a tányéromat, gondolván, hogy majd reggel elmosom. Ekkor Justin meleg kezeit éreztem meg a lábaimon, amik egyre feljebb csúsztak a testemen, így feltűrte a felsőmet és meleg tenyerei megálltak a hasamon. Gyengéd érintésétől libabőrös lettem.

- Nem szeretnél valamit csinálni? - búgta a fülembe, majd nyomott egy csókot a nyakamra. Meglepően "normális" volt velem. Egy jóleső sóhaj hagyta el a számat, amit szerintem meghallott, mert éreztem a kaján vigyorát a nyakamon. Teljesen megdermedtem a karjaiban. Kezei lejjebb csúsztak, így már a bugyim tetejét simogatta, amit már nem hagyhattam szó nélkül.

- Ezt ne. - suttogtam. Szembefordultam vele, így kezeit leemelte rólam. Odaszorított a mosogatóhoz, míg két karjával a pulton támaszkodott. Egyszerűen annyira közel volt hozzám, hogy tisztán hallottam a légvételeit, sőt ahányszor levegőt vett, a mellkasa nekem simult. Véreres szemeivel rám nézett és végigmért, bár a közelségtől a lábaimat nagyon nem látta. Furcsa volt ez a kómás Justin.

- Pedig nem fájna. - indította a kezeit ismét felfedező útra, de lefogtam őket.

- Nem érdekel. - feleltem. Ágyékával ekkor még jobban a mosogatóhoz szorított, így megéreztem mindent. Igen, még azt is.

- Annyira látszik, hogy érintetlen vagy. - tűrte el az egyik tincsemet a fülem mögé, ezért megint ránéztem. - Még sosem csináltam szűz lánnyal. - nyalta meg az ajkát. Érzetem, hogy arcomba hirtelen felszökik a vér és lecsuktam a szemem. Igaza volt. Én még tényleg nem voltam együtt úgy senkivel, de neki ezt nem akartam bevallani. Azonban a viselkedésem alapján biztosan rájött, mert önelégült mosoly húzódott a szájára. Bal kezével felemelte a fejem az államnál fogva, majd gyengéd csókot nyomott a számra. Egyszerűen annyira hihetetlen volt ez az egész. Annyira gyengéd volt, mintha csak egy lágy puszit nyomott volna az ajkamra. Egyetlen egy csókról volt szó, de nyelvével megnyalta a számat. Meglepődtem, ezért nem akartam visszacsókolni, amit észre is vett és elhúzódott.

- Tudom, hogy vonzódsz hozzám. - mondta a rekedtes hangjával, majd ellökte magát a pulttól és felment az emeltre. Én? Hozzá? Nevetséges.

Sziasztok!

És igen, végre elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor az érzelmek kerülnek az előtérbe és következnek a megpróbáltatások, illetve a találgatások Justin és Madison kapcsolatával kapcsolatban. (Az utolsó két szót tök furi kiolvasni, lol.) Személy szerint nekem ez a kedvenc részem és szerintem a másik nagy durranás a 15. rész lesz. 

További szép napot!