5. Fejezet - A vacsora

Madison Collins szemszöge

Anyu megkért, hogy kifejezetten nézzek ki jól, hogy ne rontsam le a családunk színvolát Bieberék szemében. Erre persze én azonnal visszakérdeztem, hogy "Milyen színvonalat?". Gondolom mondanom sem kell, hogy anyám szerint ez annyira nem volt vicces. Pedig nekem tetszett. Lol.

Így hát egy órányi keresgélés és pakolás után megtaláltam azokat a darabokat, amiket én szerettem és tényleg jól álltak rajtam. Az egész alakos tükör előtt méregettem magam, de meg voltam elégedve magammal. Jól néztem ki.

- Kész vagy? - hallottam meg anyám hangját. Becsuktam a szobám ajtaját és lesétáltam hozzá a nappaliba. Azért sajnáltam, hogy apu a munka miatt nem jön. Ő biztosan megvédene a Bieberféle sétegetésektől és beszólásoktól, mert ha én visszaszólnék, akkor a pártomat fogná, de anyu ezt nem fogja megtenni. Ő szólni fog, hogy "Úristen kislányom, hogy beszélsz? Azonnal fejezd be" mondat és társai.

Együtt indultunk át a szomszédba, de anyu persze nem bírta ki azt a rövidke kis utat szó nélkül.

- Modoráltan beszélj és egyél, légyszi. - kezdte.

- Miért, úgy eszek, mint egy disznó? - kérdeztem vissza, mire anyu gyengén a tarkómra ütött én meg elkezdtem röhögni.

- Hülye. - felelte, majd becsengetett én pedig továbbra is vigyorogtam.

- Ejjha, sziasztok! - köszöntött minket Justin nagybátyja, James. - Gyertek csak be.

A házba lépve az orrunkat megcsapta a frissen főzött ételeknek az ínycsiklandó illata. Itt valami finom készült.

- Hogy te mekkora lettél! - nézett rám James én pedig halványan elmosolyodtam. James mögül Justin lépett ki, aki anyámhoz ment először.

- Csókolom Mrs.Collins! - nyomott egy csókot anyám kezére. Álszent.

- Ó Justin! - kezdett el vigyorogni anyu. Na ne már!

Justin figyelmen kívül hagyva engem indult el az asztal felé, de James megállította, ezért fel tűnt neki, hogy én is itt vagyok.

- Csá. - megállt és biccentett. Végül is mit is vártam volna el Biebertől?

- Ne hidd, hogy ennyivel lerendeztük. - sétáltam el előtte. Hallottam, amint nagyot szippant a parfümömből, majd felsóhajt. Én pedig helyet foglaltam az asztalnál.

- Eszem ágába se jutott. - felelte és egy kaján vigyorral a képén ült le velem szembe. Már most érzem, hogy ennek nem lesz jó vége.

Pár perccel később anyáék is önfeledten beszélgetve csatlakoztak hozzánk az asztalhoz. Szépen meg volt terítve. Szótlanul ettem a kirakott salátámat és csirkemellemet, miközben anya és James folyamatosan csevegtek valami teljesen értelmetlen témáról.

- Na és milyen volt New York? - vont be engem is James.

- Egész jó. - bólogattam.

- Akkor miért nem mész vissza? - dőlt hátra a széken Justin. Szúrósan néztem rá, mire vigyorogni kezdett. Már megint.

- Nem adnám meg neked azt az örömöt. - vágtam rá frappánsan. - Tudom, hogy hiányoztam Justin! - kezdtem el idegesítően gügyögni, ami úgy tűnt, hogy bevált, ugyanis Justin arcáról a vigyor lehervadt és idegesen pillantott rám, miközben nyelvével a fogsorát piszkálta.

- Kellenél a nyomorn... - küldött volna el melegebb éghajlatra, de James közbe szólt.

- Justin!

Bieber gyilkos pillantásokat vetett rám én pedig elégedetten mosolyogva folytattam a salátám fogyasztását. Ehhez hozzá tudnék szokni.

- Mrs. Collins! - nézett bájosan Justin az anyámra. De tényleg. Még a szempilláit is megrebegtette. - Meséltem önnek, hogy tegnap találkoztam Madisonnal?

Szemeim kipattantak és Bieberre néztem, aki egy ördögi mosollyal viszonozott mindent.

- Igen? - lepődött meg anyu. Hirtelen felindulásból bokán rúgtam Jusint az asztal alatt, aki meglepődve pillantott a szemembe a kis akcióm után.

- Az éjszaka együtt buliztunk. - folytatta Bieber. Még egyet rúgtam volna, de ezúttal gyorsabb volt nálam. Reflexből húzódott arrébb, ezért egy kicsit megcsúsztam és anya és James meg kíváncsian néztek rám.

- Merre van a mosdó? - kérdeztem. Szerettem volna minél előbb eltűnni innen.

- Az emeleten a folyosó végén jobbra. - felelte James. Bólintottam, majd felálltam az asztaltól és felsétáltam a lépcsőn.

Justin Bieber szemszöge

Madison minden egyes mozdulatát figyelemmel kísértem. Kecsesen sétált fel a lépcsőn, miközben a feneke kívánatosan ringatózott. Meg kell szereznem. Ó Istenem, rohadtul szexelni akarok vele!

- Hozok le pulóvert. - álltam fel az asztaltól. - Egy kissé fázok. - mondtam és elindultam a lépcső felé, azonban James gyanakodva méregetett. - Mi van? - kérdeztem tőle.

- Menj csak. - rázta meg nevetve a fejét. Nagyon is jól tudta, hogy nem pulóverért megyek. Amúgy sem érdekelt a nagybátyám és Madison anyjának a bájcseveje. Feküdjenek le ők is és a probléma meg van oldva.

Tökéletesen időzítettem, ugyanis Madison éppen be akart menni a mosdóba, ráadásul nekem háttal állt. Gyorsan léptem oda hozzá és húztam magamhoz a derekánál fogva.

- Még mindig nem gondoltad meg magad? - suttogtam a fülébe. Megdermedt a karjaimban, azonban nem ellenkezett. Vagyis megpróbált, de beletörődött, hogy reménytelen a helyzet.

- Még mindig nem adtad fel Bieber? - kérdezett vissza frappánsan. Okos lány. Szembe fordítottam magammal és a falhoz toltam. Szemében a ravaszság fénye égett.

- Nem arról vagyok híres. - nyaltam meg az ajkam.

- Akkor miről? - kérdezte ölbe tett karokkal és kíváncsian várta a válaszomat.

- Megmutassam? - kúszott az arcomra egy perverz vigyor, majd kezem elindult a szoknyája alá, de arrébb ugrott.

- Álmodik a nyomor. - nevetett ki. Éreztem a hangsúlyából, hogy szánalmasnak tart, ami idegesített, de nem mutattam ki. - Mégis miért kellek neked annyira?

Gonoszan mosolyogtam rá.

- Nehogy azt hidd, hogy különleges vagy. - toltam el magam tőle. - Ugyanolyan ostoba kurva vagy, mint a többi. Nem több.

Arcáról az elégedett vigyor eltűnt és kezdett bedühödni.

- Ez az ostoba kurva mégis csak jobban kell neked, mint a többi. - vágott vissza ismét és teljesen jogosan.

- Aranyom. - simítottam az arcára, mire kirázta a hideg és ajkai elváltak egymástól. Pont ezt a hatást vártam. - Nem mindegy, hogy nekem kellesz, vagy a farkamnak.

- Akkora egy paraszt vagy Bieber! - lökött el a mellkasomnál fogva. Indulni készült, de visszahúztam és visszatoltam a falhoz. Az eddiginél szorosabban fogtam.

- Belém estél mi? - vigyorogtam az arcába, mire felnevetett.

- Én? - nevetett továbbra is. - Beléd? - törölte le a nevetéstől keletkezett könnyét az arcáról. - Ez jó vicc volt. Na most engedj. - váltott át komolyabb hangnemre.

- Egyszer úgy is alattam fogsz feküdni, miközben kéjesen nyögöd a nevem a fülembe. - suttogtam a fülébe, majd egy csókot nyomtam a nyakára.

- Beteg állat! - lökött el magától és otthagyott a folyosón.

Sziasztok!

Ezzel a résszel szeretnék nagyon boldog új évet kívánni minden kedves olvasómnak! Ez a rész még rövid, de a továbbiakban hosszabbak lesznek. Sokkal hosszabbak.:)

További szép napot!