4. Fejezet - Igaza volt

Justin Bieber szemszöge

A vizes pólómat a vállamra dobva sétáltam át az otthonomba, ahol már régen jártam. Mármint a börtön óta csak tegnap voltam itt. Ideje lesz visszaszokni.

Belépve a házba a nagybátyám és egyben apám testvére, James pillantott rám. Még a nagyapám kezdte el ezt a hagyományt miszerint, az összes Biebernek J-betűvel kell kezdődnie a nevének. Apámat Jeremynek hívják. A nagybátyámat Jamesnek. A öcsémet Jaxonnak. A húgomat Jazmynnek. Én meg Justin lettem. Ez elég egyértelmű.

- Elképesztő, hogy haza se érsz és már nőkkel jössz vissza. - utalt a tegnap éjszakára. Nos igen. Madison után találtam magamnak három szőke vállalkozószellemű lányt. Édes négyes...

- Azt hittem már hozzászoktál. - néztem kaja után a hűtőbe. A szerelés, na meg Madison eléggé lefárasztott.

- Egyáltalán, hogy nézel ki? - vizsgált meg alaposabban. - Csurom víz vagy.

- Collinsék mosogatóját szereltem. - haraptam bele a kajámba. - Tudod, segítettem nekik. - emeltem ki a "segítettem" szót, ugyanis ritkán segítek az embereknek. Én inkább a gondokat okozom, de kivételesen zaklatni akartam egy kicsit Madisont. És úgy látszik sikerült.

- Hogy te mekkora egy úriember vagy! - válaszolta gúnyolódva. - Apropó Collinsék. Áthívtam őket vacsorára. Gondoltam, jobb ha tudják, hogy visszatértél, de ezek szerint megelőztél.

- Semmi szükség arra a vacsorára. - indultam volna fel a szobámba. - Nincs kedvem egy kurvával kajálni.

- Madisonra célzol? - kérdezett vissza.

- Ki másra? - néztem rá értetlenül.

- Mi van? - kezdett el idiótán vigyorogni. - Csak nem kiakasztott a kis csaj?

- Egyszer be fog hódolni nekem. - mutogattam.

- Visszautasított? - nevette el magát.

- Az én kezemben van az irányítás. - feleltem egyszerűen, majd felballagtam a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót.

Madison Collins szemszöge

A vizes kaland után átöltöztem. A lakás elég hűvös volt ezért a telefonom társaságában kimentem az udvarra anyához, aki éppen a virágágyást tette rendbe.

- Justin el is ment? - érdeklődött. - Nagyon rendes egy fiú. - tette hozzá, mire megforgattam a szemeimet.

- Vérbeli színész. - motyogtam magamban.

- Tessék? - kérdezett vissza anyu. - Tudod, hogy nem szeretem, ha motyogsz.

- Hagyjuk. - sóhajtottam és átpillantottam a "kedves" szomszédom udvarára. Undorodom tőle.

- Hány óra van kicsim? - kérdezte. Mindig kicsimnek szólít, pedig már próbáltam megbeszélni vele, hogy felnőttem és erre semmi szükség. Persze az ő válasza az volt, hogy én örökre a kicsikéje maradok. Hát kösz, anya.

Feloldottam a mobilomat és leolvastam a képernyőről az időt.

- Pár perccel múlt fél egy. - feleltem. - Apu mikor ér haza?

Apu sebészként dolgozik a helyi kórházban. Keveset van itthon, elvégre a kórházban mindig történik valami.

- Majd valamikor éjszaka. - mondta. - Valószínűleg.

Bólintottam, majd leültem a fűbe és néztem, ahogyan anyu a fehér margarétákat elülteti. Sokáig bambultam, míg a telefonom el nem kezdett rezegni és megszólalt a Maroon 5 Dont want to know száma, azaz a csengő hangom. A képernyőn pedig Kimberly neve villogott.

- Szia! - vettem fel egyből.

- Na megbékéltél? - kérdezte köszönés nélkül. Szinte magam előtt láttam a tipikus vigyorát.

- Ha azt hiszed, hogy ez vicces, akkor ezt be is fejezhetjük. - mondtam. - De mesélni szeretnék valamit. - pillantottam anyura. Felkeltem a földről és elindultam a házunk felé, de anyu megállított.

- Ne felejtsd el, hogy ma este Bieberéknél vacsorázunk. - kiáltotta utánam, mire tátott szájjal néztem, afféle "Miért?!" nézéssel. Ennél szarabb napom nem lehet.

- Na tehát. - csuktam be magam mögött a bejárati ajtót és végre teljes mértékben Kimre tudtam figyelni. - Bieber itt volt nálunk.

- Igen? - lepődött meg. - És miért?

- Megszerelte a mosogatónkat. - válaszoltam, miközben felsétáltam a lépcsőn egyenesen a szobámba.

- Ennyi? - nevetett fel.

- Az a szemét összevizezett engem és a nappalit is. Nekem kellett utána takarítanom! - feleltem.

- Ez hozzá képest nem is olyan durva. - mondta. - Ez volt a nagy sztorid?

- Igen. - mondtam. - Ráadásul meghívtak minket vacsorára.

- Na ne! - röhögött fel a vonal túlsó végén, majd hirtelen elhallgatott. - De ugye normális leszel vele és nem szemétkedsz?

- Mi az, hogy normális leszek-e vele? - kérdeztem vissza. - Ha ő így játszik, akkor tőlem se várjon jobbat.

- Maddie ebből nagy baj lesz. - kezdett aggódni értem. - Tudod, ismertem pár embert, akik Bieber hatására eltűntek a városból.

- Jaj, ne kezd már megint ezt a maffiás szöveget. - mondtam, majd átnéztem a szomszédba az ablakon keresztül. Tátott szájjal néztem, ahogyan Justin az ablak előtt éppen egy fegyvert tisztogat, majd rak a helyére. És ugyanezt csinálta perceken keresztül. Az ablakhoz léptem és elhúztam a sötétítőt, hogy többé ne nézzek oda.

- Haló! Maddie! Itt vagy? - kérdezte Kim. A hajamba túrva dőltem a falnak.

- Kim basszus. - remegett a hangom. Még sosem láttam élőben fegyvert, erre pont egy olyan személy kezében kellett megpillantanom egyet, akit utálok. - Justinnál fegyver van.

- Mi? - kérdezett vissza.

- Jaj, Kim ne csináld! - szóltam rá. - Justinnál fegyver van. Igazad volt, érted?!

Hangom elcsuklott. Nem szoktam félni, de ettől a látványtól tényleg megdermedtem. Bieber úgy nézett arra pisztolyra, mintha ez nála mindennapos lenne. És ezek szerint nála ez tényleg megszokott. Nálam azonban nem.

- Én mondtam, de nem hittél nekem. - felelte. - Nyugodj meg! Ha nem packázol vele, akkor ő sem fog bántani.

- Azért azt ne hidd el, hogy térdre fogok borulni előtte. - tért vissza a régi énem és a félelmem elillant. - Ugyanakkora seggfejként fogok bánni vele, mint ő velem. Ez így fair.

- Maddie, a tűzzel játszol. - folytatta. Ugyanezt mondta tegnap a Club Jamben is. Aztán egy pohár koktél került a nyakamba.

- Még nem égetett meg. - vigyorogtam.

- De ha megéget, az fájni fog. - magyarázta továbbra is. - Csak féltelek.

- Én meg még mindig imádlak. - vontam vállat. - Na leteszem, mert készülődnöm kell a Bieber vacsorára.

Kinyomtam, pedig tudtam, hogy biztosan hozzátette volna, hogy "Vigyázz magadra!". Ugyan már, mit árthat nekem egy ilyen kis senki, mint Bieber?

Sziasztok!

Úgy tűnik, hogy sokatokat érdekeli az új rész, amit vagy megjegyzésként, vagy lájkként vagy éppen facebookos hozzászólásként jeleztetek, és mivel elég jól állok a részekkel (jelenleg a 19. Fejezetet írom) úgy döntöttem, hogy felteszem a negyediket is. Remélem elnyeri a tetszéseteket, mivel ezt egy kicsit visszafogottabbra írtam.

Ui.: Elérhető a megjegyzéseknél a "Névtelen" is, ezért már regisztráció nélkül is tudtok írni, ha szeretnétek.

Amúgy nektek mi a véleményetek Justin eddig megismert személyiségéről? Van amit szerettek benne? Vagy esetleg ami nem tetszik benne?

Várom a válaszokat és további szép napot!