5. Fejezet - A vacsora

Madison Collins szemszöge

Anyu megkért, hogy kifejezetten nézzek ki jól, hogy ne rontsam le a családunk színvolát Bieberék szemében. Erre persze én azonnal visszakérdeztem, hogy "Milyen színvonalat?". Gondolom mondanom sem kell, hogy anyám szerint ez annyira nem volt vicces. Pedig nekem tetszett. Lol.

Így hát egy órányi keresgélés és pakolás után megtaláltam azokat a darabokat, amiket én szerettem és tényleg jól álltak rajtam. Az egész alakos tükör előtt méregettem magam, de meg voltam elégedve magammal. Jól néztem ki.

- Kész vagy? - hallottam meg anyám hangját. Becsuktam a szobám ajtaját és lesétáltam hozzá a nappaliba. Azért sajnáltam, hogy apu a munka miatt nem jön. Ő biztosan megvédene a Bieberféle sétegetésektől és beszólásoktól, mert ha én visszaszólnék, akkor a pártomat fogná, de anyu ezt nem fogja megtenni. Ő szólni fog, hogy "Úristen kislányom, hogy beszélsz? Azonnal fejezd be" mondat és társai.

Együtt indultunk át a szomszédba, de anyu persze nem bírta ki azt a rövidke kis utat szó nélkül.

- Modoráltan beszélj és egyél, légyszi. - kezdte.

- Miért, úgy eszek, mint egy disznó? - kérdeztem vissza, mire anyu gyengén a tarkómra ütött én meg elkezdtem röhögni.

- Hülye. - felelte, majd becsengetett én pedig továbbra is vigyorogtam.

- Ejjha, sziasztok! - köszöntött minket Justin nagybátyja, James. - Gyertek csak be.

A házba lépve az orrunkat megcsapta a frissen főzött ételeknek az ínycsiklandó illata. Itt valami finom készült.

- Hogy te mekkora lettél! - nézett rám James én pedig halványan elmosolyodtam. James mögül Justin lépett ki, aki anyámhoz ment először.

- Csókolom Mrs.Collins! - nyomott egy csókot anyám kezére. Álszent.

- Ó Justin! - kezdett el vigyorogni anyu. Na ne már!

Justin figyelmen kívül hagyva engem indult el az asztal felé, de James megállította, ezért fel tűnt neki, hogy én is itt vagyok.

- Csá. - megállt és biccentett. Végül is mit is vártam volna el Biebertől?

- Ne hidd, hogy ennyivel lerendeztük. - sétáltam el előtte. Hallottam, amint nagyot szippant a parfümömből, majd felsóhajt. Én pedig helyet foglaltam az asztalnál.

- Eszem ágába se jutott. - felelte és egy kaján vigyorral a képén ült le velem szembe. Már most érzem, hogy ennek nem lesz jó vége.

Pár perccel később anyáék is önfeledten beszélgetve csatlakoztak hozzánk az asztalhoz. Szépen meg volt terítve. Szótlanul ettem a kirakott salátámat és csirkemellemet, miközben anya és James folyamatosan csevegtek valami teljesen értelmetlen témáról.

- Na és milyen volt New York? - vont be engem is James.

- Egész jó. - bólogattam.

- Akkor miért nem mész vissza? - dőlt hátra a széken Justin. Szúrósan néztem rá, mire vigyorogni kezdett. Már megint.

- Nem adnám meg neked azt az örömöt. - vágtam rá frappánsan. - Tudom, hogy hiányoztam Justin! - kezdtem el idegesítően gügyögni, ami úgy tűnt, hogy bevált, ugyanis Justin arcáról a vigyor lehervadt és idegesen pillantott rám, miközben nyelvével a fogsorát piszkálta.

- Kellenél a nyomorn... - küldött volna el melegebb éghajlatra, de James közbe szólt.

- Justin!

Bieber gyilkos pillantásokat vetett rám én pedig elégedetten mosolyogva folytattam a salátám fogyasztását. Ehhez hozzá tudnék szokni.

- Mrs. Collins! - nézett bájosan Justin az anyámra. De tényleg. Még a szempilláit is megrebegtette. - Meséltem önnek, hogy tegnap találkoztam Madisonnal?

Szemeim kipattantak és Bieberre néztem, aki egy ördögi mosollyal viszonozott mindent.

- Igen? - lepődött meg anyu. Hirtelen felindulásból bokán rúgtam Jusint az asztal alatt, aki meglepődve pillantott a szemembe a kis akcióm után.

- Az éjszaka együtt buliztunk. - folytatta Bieber. Még egyet rúgtam volna, de ezúttal gyorsabb volt nálam. Reflexből húzódott arrébb, ezért egy kicsit megcsúsztam és anya és James meg kíváncsian néztek rám.

- Merre van a mosdó? - kérdeztem. Szerettem volna minél előbb eltűnni innen.

- Az emeleten a folyosó végén jobbra. - felelte James. Bólintottam, majd felálltam az asztaltól és felsétáltam a lépcsőn.

Justin Bieber szemszöge

Madison minden egyes mozdulatát figyelemmel kísértem. Kecsesen sétált fel a lépcsőn, miközben a feneke kívánatosan ringatózott. Meg kell szereznem. Ó Istenem, rohadtul szexelni akarok vele!

- Hozok le pulóvert. - álltam fel az asztaltól. - Egy kissé fázok. - mondtam és elindultam a lépcső felé, azonban James gyanakodva méregetett. - Mi van? - kérdeztem tőle.

- Menj csak. - rázta meg nevetve a fejét. Nagyon is jól tudta, hogy nem pulóverért megyek. Amúgy sem érdekelt a nagybátyám és Madison anyjának a bájcseveje. Feküdjenek le ők is és a probléma meg van oldva.

Tökéletesen időzítettem, ugyanis Madison éppen be akart menni a mosdóba, ráadásul nekem háttal állt. Gyorsan léptem oda hozzá és húztam magamhoz a derekánál fogva.

- Még mindig nem gondoltad meg magad? - suttogtam a fülébe. Megdermedt a karjaimban, azonban nem ellenkezett. Vagyis megpróbált, de beletörődött, hogy reménytelen a helyzet.

- Még mindig nem adtad fel Bieber? - kérdezett vissza frappánsan. Okos lány. Szembe fordítottam magammal és a falhoz toltam. Szemében a ravaszság fénye égett.

- Nem arról vagyok híres. - nyaltam meg az ajkam.

- Akkor miről? - kérdezte ölbe tett karokkal és kíváncsian várta a válaszomat.

- Megmutassam? - kúszott az arcomra egy perverz vigyor, majd kezem elindult a szoknyája alá, de arrébb ugrott.

- Álmodik a nyomor. - nevetett ki. Éreztem a hangsúlyából, hogy szánalmasnak tart, ami idegesített, de nem mutattam ki. - Mégis miért kellek neked annyira?

Gonoszan mosolyogtam rá.

- Nehogy azt hidd, hogy különleges vagy. - toltam el magam tőle. - Ugyanolyan ostoba kurva vagy, mint a többi. Nem több.

Arcáról az elégedett vigyor eltűnt és kezdett bedühödni.

- Ez az ostoba kurva mégis csak jobban kell neked, mint a többi. - vágott vissza ismét és teljesen jogosan.

- Aranyom. - simítottam az arcára, mire kirázta a hideg és ajkai elváltak egymástól. Pont ezt a hatást vártam. - Nem mindegy, hogy nekem kellesz, vagy a farkamnak.

- Akkora egy paraszt vagy Bieber! - lökött el a mellkasomnál fogva. Indulni készült, de visszahúztam és visszatoltam a falhoz. Az eddiginél szorosabban fogtam.

- Belém estél mi? - vigyorogtam az arcába, mire felnevetett.

- Én? - nevetett továbbra is. - Beléd? - törölte le a nevetéstől keletkezett könnyét az arcáról. - Ez jó vicc volt. Na most engedj. - váltott át komolyabb hangnemre.

- Egyszer úgy is alattam fogsz feküdni, miközben kéjesen nyögöd a nevem a fülembe. - suttogtam a fülébe, majd egy csókot nyomtam a nyakára.

- Beteg állat! - lökött el magától és otthagyott a folyosón.

Sziasztok!

Ezzel a résszel szeretnék nagyon boldog új évet kívánni minden kedves olvasómnak! Ez a rész még rövid, de a továbbiakban hosszabbak lesznek. Sokkal hosszabbak.:)

További szép napot!

4. Fejezet - Igaza volt

Justin Bieber szemszöge

A vizes pólómat a vállamra dobva sétáltam át az otthonomba, ahol már régen jártam. Mármint a börtön óta csak tegnap voltam itt. Ideje lesz visszaszokni.

Belépve a házba a nagybátyám és egyben apám testvére, James pillantott rám. Még a nagyapám kezdte el ezt a hagyományt miszerint, az összes Biebernek J-betűvel kell kezdődnie a nevének. Apámat Jeremynek hívják. A nagybátyámat Jamesnek. A öcsémet Jaxonnak. A húgomat Jazmynnek. Én meg Justin lettem. Ez elég egyértelmű.

- Elképesztő, hogy haza se érsz és már nőkkel jössz vissza. - utalt a tegnap éjszakára. Nos igen. Madison után találtam magamnak három szőke vállalkozószellemű lányt. Édes négyes...

- Azt hittem már hozzászoktál. - néztem kaja után a hűtőbe. A szerelés, na meg Madison eléggé lefárasztott.

- Egyáltalán, hogy nézel ki? - vizsgált meg alaposabban. - Csurom víz vagy.

- Collinsék mosogatóját szereltem. - haraptam bele a kajámba. - Tudod, segítettem nekik. - emeltem ki a "segítettem" szót, ugyanis ritkán segítek az embereknek. Én inkább a gondokat okozom, de kivételesen zaklatni akartam egy kicsit Madisont. És úgy látszik sikerült.

- Hogy te mekkora egy úriember vagy! - válaszolta gúnyolódva. - Apropó Collinsék. Áthívtam őket vacsorára. Gondoltam, jobb ha tudják, hogy visszatértél, de ezek szerint megelőztél.

- Semmi szükség arra a vacsorára. - indultam volna fel a szobámba. - Nincs kedvem egy kurvával kajálni.

- Madisonra célzol? - kérdezett vissza.

- Ki másra? - néztem rá értetlenül.

- Mi van? - kezdett el idiótán vigyorogni. - Csak nem kiakasztott a kis csaj?

- Egyszer be fog hódolni nekem. - mutogattam.

- Visszautasított? - nevette el magát.

- Az én kezemben van az irányítás. - feleltem egyszerűen, majd felballagtam a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót.

Madison Collins szemszöge

A vizes kaland után átöltöztem. A lakás elég hűvös volt ezért a telefonom társaságában kimentem az udvarra anyához, aki éppen a virágágyást tette rendbe.

- Justin el is ment? - érdeklődött. - Nagyon rendes egy fiú. - tette hozzá, mire megforgattam a szemeimet.

- Vérbeli színész. - motyogtam magamban.

- Tessék? - kérdezett vissza anyu. - Tudod, hogy nem szeretem, ha motyogsz.

- Hagyjuk. - sóhajtottam és átpillantottam a "kedves" szomszédom udvarára. Undorodom tőle.

- Hány óra van kicsim? - kérdezte. Mindig kicsimnek szólít, pedig már próbáltam megbeszélni vele, hogy felnőttem és erre semmi szükség. Persze az ő válasza az volt, hogy én örökre a kicsikéje maradok. Hát kösz, anya.

Feloldottam a mobilomat és leolvastam a képernyőről az időt.

- Pár perccel múlt fél egy. - feleltem. - Apu mikor ér haza?

Apu sebészként dolgozik a helyi kórházban. Keveset van itthon, elvégre a kórházban mindig történik valami.

- Majd valamikor éjszaka. - mondta. - Valószínűleg.

Bólintottam, majd leültem a fűbe és néztem, ahogyan anyu a fehér margarétákat elülteti. Sokáig bambultam, míg a telefonom el nem kezdett rezegni és megszólalt a Maroon 5 Dont want to know száma, azaz a csengő hangom. A képernyőn pedig Kimberly neve villogott.

- Szia! - vettem fel egyből.

- Na megbékéltél? - kérdezte köszönés nélkül. Szinte magam előtt láttam a tipikus vigyorát.

- Ha azt hiszed, hogy ez vicces, akkor ezt be is fejezhetjük. - mondtam. - De mesélni szeretnék valamit. - pillantottam anyura. Felkeltem a földről és elindultam a házunk felé, de anyu megállított.

- Ne felejtsd el, hogy ma este Bieberéknél vacsorázunk. - kiáltotta utánam, mire tátott szájjal néztem, afféle "Miért?!" nézéssel. Ennél szarabb napom nem lehet.

- Na tehát. - csuktam be magam mögött a bejárati ajtót és végre teljes mértékben Kimre tudtam figyelni. - Bieber itt volt nálunk.

- Igen? - lepődött meg. - És miért?

- Megszerelte a mosogatónkat. - válaszoltam, miközben felsétáltam a lépcsőn egyenesen a szobámba.

- Ennyi? - nevetett fel.

- Az a szemét összevizezett engem és a nappalit is. Nekem kellett utána takarítanom! - feleltem.

- Ez hozzá képest nem is olyan durva. - mondta. - Ez volt a nagy sztorid?

- Igen. - mondtam. - Ráadásul meghívtak minket vacsorára.

- Na ne! - röhögött fel a vonal túlsó végén, majd hirtelen elhallgatott. - De ugye normális leszel vele és nem szemétkedsz?

- Mi az, hogy normális leszek-e vele? - kérdeztem vissza. - Ha ő így játszik, akkor tőlem se várjon jobbat.

- Maddie ebből nagy baj lesz. - kezdett aggódni értem. - Tudod, ismertem pár embert, akik Bieber hatására eltűntek a városból.

- Jaj, ne kezd már megint ezt a maffiás szöveget. - mondtam, majd átnéztem a szomszédba az ablakon keresztül. Tátott szájjal néztem, ahogyan Justin az ablak előtt éppen egy fegyvert tisztogat, majd rak a helyére. És ugyanezt csinálta perceken keresztül. Az ablakhoz léptem és elhúztam a sötétítőt, hogy többé ne nézzek oda.

- Haló! Maddie! Itt vagy? - kérdezte Kim. A hajamba túrva dőltem a falnak.

- Kim basszus. - remegett a hangom. Még sosem láttam élőben fegyvert, erre pont egy olyan személy kezében kellett megpillantanom egyet, akit utálok. - Justinnál fegyver van.

- Mi? - kérdezett vissza.

- Jaj, Kim ne csináld! - szóltam rá. - Justinnál fegyver van. Igazad volt, érted?!

Hangom elcsuklott. Nem szoktam félni, de ettől a látványtól tényleg megdermedtem. Bieber úgy nézett arra pisztolyra, mintha ez nála mindennapos lenne. És ezek szerint nála ez tényleg megszokott. Nálam azonban nem.

- Én mondtam, de nem hittél nekem. - felelte. - Nyugodj meg! Ha nem packázol vele, akkor ő sem fog bántani.

- Azért azt ne hidd el, hogy térdre fogok borulni előtte. - tért vissza a régi énem és a félelmem elillant. - Ugyanakkora seggfejként fogok bánni vele, mint ő velem. Ez így fair.

- Maddie, a tűzzel játszol. - folytatta. Ugyanezt mondta tegnap a Club Jamben is. Aztán egy pohár koktél került a nyakamba.

- Még nem égetett meg. - vigyorogtam.

- De ha megéget, az fájni fog. - magyarázta továbbra is. - Csak féltelek.

- Én meg még mindig imádlak. - vontam vállat. - Na leteszem, mert készülődnöm kell a Bieber vacsorára.

Kinyomtam, pedig tudtam, hogy biztosan hozzátette volna, hogy "Vigyázz magadra!". Ugyan már, mit árthat nekem egy ilyen kis senki, mint Bieber?

Sziasztok!

Úgy tűnik, hogy sokatokat érdekeli az új rész, amit vagy megjegyzésként, vagy lájkként vagy éppen facebookos hozzászólásként jeleztetek, és mivel elég jól állok a részekkel (jelenleg a 19. Fejezetet írom) úgy döntöttem, hogy felteszem a negyediket is. Remélem elnyeri a tetszéseteket, mivel ezt egy kicsit visszafogottabbra írtam.

Ui.: Elérhető a megjegyzéseknél a "Névtelen" is, ezért már regisztráció nélkül is tudtok írni, ha szeretnétek.

Amúgy nektek mi a véleményetek Justin eddig megismert személyiségéről? Van amit szerettek benne? Vagy esetleg ami nem tetszik benne?

Várom a válaszokat és további szép napot!

3. Fejezet - Még csak most kezdődik

Madison Collins szemszöge

Mérgesen vágtam át a tömegen és viharoztam ki a szórakozóhely épületéből. Idegesen kezdtem el cibálni a táskám cipzárját, majd elővettem pár zsebkendőt és próbáltam letörölni magamról az alkohol tartalmú italt. Szépen nézhettem ki egyedül a parkolóban, miközben magamat törölgettem, de egyszerűen annyira forrt az agyvizem, hogy az ablakot kivágtam volna az ablakon. De tényleg.

Végül Kim futott utánam. Elraktam a mocskos zsebkendőimet, majd magamra kaptam a táskám és távozni próbáltam.

- Te meg hová mész? - fogta meg a karom, megakadályozva, hogy minél előbb elhúzzam innen a csíkot.

- Úgy őszintén, ez mégis mi a faszt képzel magáról?! - mutogattam idegesen a Club Jamre, miközben végig Justinra utaltam. Hangom a kihalt parkolóban nem visszhangzott, ugyanis a bentről kiszűrődő zene elnyomta.

- Én megmondtam, hogy ne szórakozz vele. - jött a szokásos "Én megmondtam." szövegével.

- Akkor mégis mit kellett volna csinálnom?! - kiabáltam továbbra is. - Bájosan besétálni az ágyába?! Vagy mi?!

- Nem így értettem. - halkult el, miután felfogta, hogy eléggé kiakadtam. - Tudod mit? Menj haza, fürödj meg és aludj rá egyet. - felelte nyugodtan. - Majd ha kitisztultál, beszélünk. - hagyott ott és gondolom visszament Joehoz. Most komolyan azt hiszi, hogy a bennem lévő alkohol miatt csináltam? Hát nagyot tévedett. Tudja jól, hogy ilyen a természetem, bár be kell vallanom, hogy az alkohol is csak rásegített, de nagyjából mindig ilyen vagyok. Egy okoskodó és nagyszájú lány, aki könnyen bajba kerül. Már hozzászoktam.

Kibújtam a magassarkú cipőmből, majd mezítláb indultam haza éjszaka, gyalog. Mivel nyár volt, a talpam egyáltalán nem fázott, sőt a járda még egészen meleg volt az egész napos napsütéstől. Egész úton arra törekedtem, hogy teljesen kiszellőzzön a fejem, de nehéz volt nem arra gondolni.

Félórányi sétálás után értem haza. Halkan nyitottam ki a bejárati ajtót, miközben magamat istenítettem, hogy nem vertem fel a szüleimet. Felosontam a szobámba. Legszívesebben hanyatt vágtam volna magamat az ágyon, de még mindig bűzlöttem a piától, ezért jobb ötletnek tűnt lefürödni.

Ledobtam a cipőmet az ágyra, majd megfogtam a pizsamámat és kimentem a folyosóra, ahol próbáltam a lehető leghalkabban végigmenni a fürdőig. Amint beértem az említett helységbe, bezártam az ajtót és megengedtem a kádba a vizet. A koleszban hozzászoktam a zuhanyhoz, de alapból utáltam kádban fürödni. Elvégre ki szeret a saját mocskában üldögélni?

Elmerültem a forró habokban és hagytam, hogy a hajamból kiázzon a koktél és hogy a testem is megszabaduljon ettől a borzalmas szagtól. Hosszú percekig élveztem a meleg vizet, azonban a bőröm már jelezte, hogy túl sokáig voltam a vízben. Kiszálltam és szárazra töröltem magam. Felvettem a pizsamámat, ami egy szimpla rövidnadrágból és bő pólóból állt, majd megtöröltem a hajamat is, amit később kifésültem. Lekapcsoltam a villanyt és visszalopództam a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót és még egy utolsó pillantást vetettem a szomszéd házra. Elképedve néztem, ahogyan Justin három lány társaságában lép be az ajtón. Bazd meg, Bieber!

***

Lentről anyám hangos nevetése szűrődött fel. Baromira nem értettem, hogy mégis mi lehet ennyire vicces ilyen korán. Aztán az órámra pillantottam. Lassan tizenegy múlt. Ejjha, eléggé bealudtam.

Kipattantam az ágyamból, amit azután egyből rendbe raktam. Megtaláltam a földön a tegnap este hordott cipőmet is, amit visszatettem a helyére. Azt az estét egy életre elfelejtem.

Végül előrángattam az elpakolt ruháimat a szekrényből és felöltöztem. Egész tűrhetően néztem ki. Hosszú frufrumat pedig egy laza kis kontyba fogtam össze, míg a hajam többit részét hagytam, hogy hullámosan a vállamra omoljon. Tudtam, hogy a nyári hőségben meg fogok izzadni, ezért a következő lépésem az volt, hogy dezodorral vonjam be a testem egyes pontjait. A hasam ekkor korogni kezdett, ezért a dezodort letettem és lementem a földszintre, de bár ne tettem volna.

A következő kép fogadott. Anyám önfeledten nevetett Bieber poénjain, miközben Justin a mosogatót szerelte, ami folyamatosan vizet spriccelt rá. Így térdelt ott a padlón, egy teljesen átázott, fehér pólóban, ami már szinte átlátszóvá vált. Tátott szájjal bámultam meg Bieber kidogozott felsőtestét.

- Le ne essen az állad. - szólt oda flegmán, mire anyának is feltűnt, hogy itt vagyok.

- Jó reggelt, kicsim! - nyomott egy puszit a hajamba. - Milyen volt az este?

- Egész jó. - feleltem. - Bár voltak zavaró tényezők is. - nyomtam meg a "zavaró tényező"-ket. Justin elégedett mosolyra húzta a száját.

- Most, hogy már itt vagy, ki mehetek kertészkedni. - mondta, majd a kezembe nyomta a felmosó rongyot. - Ha Justin végzett, takaríts fel utána.

Ezzel le is rendezett és ott hagyott a házban Justinnal. Szép, mondhatom. Értetlenkedve álldogáltam Justin mellett és figyeltem, ahogyan a mosogatót szereli. A víz még mindig spriccelt, de Bieber teste felfogta, így tovább ázott. Pár perccel később a víz sokkal erősebben kezdett folyni, ami pontosan szemközt találta Justint, de mindez egy pillanatig tartott. Hatalmasat röhögtem Bieber meglepődött arcán.

- Vicces? - kérdezte, miközben megtörölte az arcát. Felkelt a földről, majd felém indult, azonban ebből semmi sem tűnt fel, annyira röhögtem. Megéreztem Justin hideg kezeit a lábaimnál, mire majdnem kisebb szívinfarktust kaptam és nem kellett sok ahhoz, hogy felsikítsak.

- Te mi a francot művelsz? - emelt fel és vitt a víz felé. - Justin meg ne próbáld! - próbáltam kiszabadulni a karjai közül, de nem ment, mert egyre szorosabban tartott. Végül odatartott a spriccelő vízsugár elé és nézte, ahogyan a hideg víz végigfolyik a testemen. Aztán pedig leültetett a keletkezett víztócsába és győzedelmesen vigyorogva ült le mellém, folytatva a munkáját.

- Idióta! - csaptam a hátára és felkeltem a földről.

- Ezzel még nem fejeztük be. - állította el a vízfolyást, majd ő is felállt. - A játék még csak most kezdődik. - tűrte el az egyik tincsem, majd rám kacsintott. Összeszedte a cuccait, majd elindult a bejárati ajtó felé.

- Seggfej! - mondtam magamnak, de úgy tűnt, hogy meghallotta, mert egy pillanatra megállt.

- Ribanc. - tette hozzá. Aztán elhagyta a házat és becsapta maga mögött az ajtót.

"A játék még csak most kezdődik." idéződtek fel bennem a szavai. De mégis milyen játék?

Végül idegesen fordultam a tócsa felé és rá kellett jönnöm, hogy ez a barom nem csak a konyhát, de velem együtt még a nappali egy részét is összevizezte. Most meg takaríthatok utána.

Sziasztok!

Húh, ha tudnátok, hogy mennyire feldobtátok a karácsonyom... azta! Mikor megláttam, hogy jelenleg 7 feliratkozóm van, 2 Bloglovin' követőm, 40 megjegyzés, ráadásul még az 1500-as megtekintettséget is túlléptük! Annyira örülök, tényleg nagyon szépen köszönöm. Nem tudom, hogy mivel érdemeltelek ki titeket!❤❤❤

További szép napot és még egyszer boldog karácsonyt!

Karácsony

Sziasztok!

Most, hogy beköszöntött a karácsony és úgy látszik, hogy a blogom is szárnyal felfelé (Imádlak titeket.) gondoltam, hogy szeretném megköszönni nektek, amiért itt vagytok. Kellemes ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok nektek és a családotoknak!

Ui.:  Justin tízre érkezik a fa alá minden kedves olvasómnak, csomagolás nélkül. ❤

2. Fejezet - Az éjszaka folytatódik

Justin Bieber szemszöge

Ösztönösen indultam el a lépcső felé. Volt valami abban a lányban, Madisonban, ami arra késztetett, hogy odamenjek hozzá. Nem tudom mi, de vonzott. Én pedig a férfi ösztöneimre bíztam magam.

A tömegben volt pár ismerős arc, de egyszerű köszönéssel leráztam mindenkit. Karjaimmal arrébb löktem azokat, akik az utamba kerültek. Voltak páran, akik be akartak szólni, de miután meglátták, hogy ki is vagyok valójában, némán táncoltak tovább. Ezt már szeretem.

Aztán odaértem Madison mögé. Hosszú, sötét, szinte már fekete haja hullámos loknikban bomlott a vállára és a göndör fürtök a tánc ritmusára rugóztak össze-vissza a hátánál. Vékony derekát eléggé szexin tekerte, ami fel is keltette a figyelmemet. Nem bírtam tovább. Kezeimet csípőjére vezettem, míg hátulról teljesen hozzá simultam. Éreztem, hogy kirázza a hideg és hogy bársonyos, napbarnított bőre libabőrös lesz. Egy percre megdermedt, de nem engedtem, hogy szembe forduljon velem.

- Táncolj csak. - suttogtam a fülébe és nagyot szippantottam a kellemes parfümjéből. - Folytasd!

Szinte magam előtt láttam, ahogyan zavartan az ajkába harap és elmosolyodik. Arca a régi szép időkből belém égett, ezért nem volt nehéz elképzelni. Azonban az idő változásával a teste sokkal, de sokkal nőiesebb lett, mint volt.

Végül én is átadtam, magam a ritmusnak és az ő csípőjét követve mozogtam. Itt ebben a pillanatban nem érdekelt semmi sem, csak az, hogy ő ma este az enyém legyen. Tervem tökéletesen haladt, amíg észre nem vett Madison barátnője, a szőke csaj. Tátott szájjal nézte, ahogyan Madison testének mozgására élvezkedek, míg szemében a rémület fénye gyulladt fel. Félt tőlem, amit nagyon is jól tett. Végül erőt vett magán és kihúzta a barna hajú szépséget a karjaim közül. Idegesen pillantottam a szőke lányra, akinek a neve még mindig nem ugrott be. Mondjuk sosem jegyzem meg az egy éjszakás kalandjaimnak a nevét. Higgyétek el, még Madison nevét is simán elfelejteném egy éjszaka után. Ugyanis egy lánnyal sosem csinálom kétszer.

- Mégis mi a francot képzelsz magadról ribanc? - álltam meg a szőkeség előtt, aki rémülten pillantott Madisonra. Azonban a barna lány nem avatkozott közbe.

- Nem szeretném, hogy a barátnőmet olyan emberek vegyék körbe, mint te. - vágott vissza.

- Ejj, de nagy lett a szája valakinek. - tűrtem el egy tincset. - Akkor miért nem volt ekkora szád, mikor engem szoptál?

A kis szőke hatalmasra tátotta a száját. Na igen, erre még ő sem számított.

- Na mi van? - kérdeztem elégedetten vigyorogva.

- Kim te, te lefeküdtél vele? - szólalt meg Madison. Hangja sem változott semmit.

- Mi az Kim? - vigyorogtam továbbra is. - Elvitte a cica a nyelved? - kezemmel megszorítottam az állkapcsát.

- Na jó, én ezt nem nézem tovább. - vette le a kezem Kim álláról Madison és elhúzta onnan a barátnőjét.

- Ribancok. - feleltem egyszerűen, mikor már a bár felé tartottak. Ekkor egy másik lány dörgölőzött hozzám. Hát akkor folytassuk vele.

Madison Collins szemszöge

Nem értettem mi volt ez az egész. Az egyik pillanatban még táncoltam valakivel, a másikban pedig már Kim és ez a titokzatos valaki veszekedtek. Nem tudom, hogy ki volt ez, de mikor azzal vágott oda Kimnek, hogy lefeküdtek, kiakadtam. Egyáltalán hogyan tud összefeküdni egy ilyen bunkó sráccal?

- Ez mégis mi a franc volt? - álltam meg a bárpult előtt. - És ez ki?

- Ő Justin Bieber. - felelte idegesen, majd a pultos lányhoz fordult. - Két koktélt kérnék.

- Miii? - lepődtem meg. Nem az nem lehet. Ez a srác teljesen máshogyan nézett ki. Izmos volt, karjain tetkók húzódtak és hangja mélyebb és rekedtesebb volt.

- Ugye mennyi minden változik 5 év alatt? - kérdezte cinikusan, majd elvette a színes koktélokat és az egyiket elém tolta.

- Én nem értem. - sóhajtottam a hajamba túrva.

- Justin megváltozott. - kezdett el játszani a koktélhoz járó dísszel. - Meghalt az anyja, az apja meg szarik rá, hogy mi van vele. A nagybátyja ide költözött hozzá, hogy felügyelje, de ő sem csinál vele semmit. Sőt ő juttatta a helyi maffia tetejére.

- Maffia? - nevettem el magam. - Na ne nevettess!

- Ez kicsit sem vicces Maddie. - folytatta. - Bieber nem normális. Valami nagyon nagy baj lehet a fejében. A sok illegális dolog mellett rengeteg nőt fektet meg. Azt pletykálják, hogy sosem fekszik össze valakivel kétszer, mert az nála már szerelem lenne.

- És te lefeküdtél vele. - tértem rá a témára. - Mégis miért tetted, ha ilyeneket mesélsz róla?

- Fiatal voltam és hülye. Könnyen megvezethető. - válaszolta. - Azonban ezek nem mesék Maddie. Ez a kő kemény igazság.

- Értem. - kortyolgattam az italomat.

- Kérlek Maddie, nagyon szépen kérlek. - nézett rám ijedten. - Ne menj a közelébe és ha mégis, akkor ésszel beszélj vele. Tudom, hogy nagy a szád és féltelek.

- Annyira imádlak! - öleltem meg, ugyanis nem nagyon hatott meg a dolog. Meg mi az, hogy ne menjek a közelébe? Ő szomszédom.

Meleg kéz simult a combomra, ami bejutást akart a nadrágom alá. Felnéztem az illetőre és megpillantottam azokat a barna szemeket, amiket bárhol megismertem volna. Lehet, hogy Justin sokat változott, de a szeme a régi. Bár már egy kissé vörös volt a sok füsttől és piától. Mögötte pedig még pár srác állt, mintha Justin csatlósai lennének.

- Mi lenne... - simított egyre feljebb a combomon. - ...ha folytatnák azt, amit Kim félbeszakított? - harapott az ajkába és perverz mosollyal nézett rám.

Válaszul képen röhögtem.

- Ugye nem gondoltad komolyan? - nevettem továbbra is. Arcáról a mosoly eltűnt és egyre idegesebb lett.

- A tűzzel játszol, Maddie. - suttogta a fülembe Kim. Justin vérben úszó szemekkel nézett a barátnőmre, aki egyből elugrott mellőlem.

- Ez esetben ne várj tőlem túl sok mindent. - dugta zsebre a kezeit.

- Strici, azt hallottam, hogy egy lánnyal nem fekszel le kétszer. - cukkoltam tovább. - Nekem pedig nem kell olyan srác, aki csak egy éjszakára tart meg.

Justin állkapcsa megfeszült és nyelvével a fogsorát piszkálta.

- Mit mondtál? - kérdezte idegesen.

- Azt, hogy strici. - hangsúlyoztam ki az utolsó szót. Justin megragadta a koktélomat és mondanom sem kell, rám borította az egészet. Egyből felpattantam jelenlegi helyzetemből és elképedve néztem végig, ahogyan a kék koktél végig folyik a hajamon és a ruhámon egyaránt.

- Menj a picsába! - ragadtam meg a kis táskámat és azonnal elhagytam a Club Jam épületét.

Sziasztok!

Karácsony előtt fel is került a második rész. Megint szeretném megköszönni a megjegyzéseket, bár úgy látom, hogy a chaten nem nagyon vagytok aktívak. 😃 Remélem, hogy továbbra is velem maradtok és várjátok a folytatást! ❤

További szép napot!

1. Fejezet - Régi-új ismerős

Madison Collins szemszöge

Pár perccel múlt hét óra, Kim és a haverja pedig még sehol sincsenek. Pedig tudtommal azt mondta, hogy hétre idejönnek a házunk elé.

Várakozás közben magamra vettem a bőrdzsekimet, ugyanis lehet, hogy nyár van, de éjszaka eléggé lehűl a levegő. A vállamra dobtam a kis táskámat, amibe a telefonomat, a személyimet és pénztárcámat raktam, pluszban pedig megtöltöttem még zsebkendővel is. Fő a biztonság.

Negyed nyolc körül dudaszóra kaptam fel a fejemet, ahogyan anyu és apu is.

- Akkor majd jövök! - köszöntem el tőlük és elhagytam a házat.

- Ne maradj olyan sokáig! - kiáltotta utánam anyu. Szegényke félt engem, de apu is aggódik értem, amit megértek, ugyanis az éjszakai város nem éppen a jóságáról híres.

A bejárónk előtt egy számomra ismeretlen, régebbi Mercedes állt. Ablaka lehúzódott és Kimberly integetett ki belőle.

- Hellóka! - hajolt ki az anyósülésről.

- Érkezhetnétek pontosabban is. - feleltem és beültem az autóba. Kényelmesen elhelyezkedtem, majd megpillantottam egy számomra szintén ismeretlen srácot, aki minden mozdulatomat figyelemmel kísérte. - Te meg mit bámulsz? - kérdeztem meg, miközben a táskámtól szabadultam meg.

- Maddie! - szólt rám Kim, de tudja, hogy mindig ekkora szám van. Ez van. - Ő itt Joe, a gimis osztálytársam.

Joe beindította a kocsit, rálépett a gázra és elindultunk.

- Örvendek Madison! - mondta a kormány mögött ülve. Éreztem a cinizmust a hangjában, de mivel nem 'Maddie'-nek hívott, ezzel megmosolyogtatott.

- Szintúgy. - feleltem mosolyogva, majd kinéztem az ablakon. A város sötétben sokkal szebb és vonzóbb volt, pedig nagyon is jól tudtam, hogy mi bújik meg mögötte. Az a sok-sok furcsa alak, lányok a sarkon és lerészegedett, bedrogozott fiatalok. Undorító, de ez a hely az otthonom.

Joe nagyot fékezett és ekkor esett le, hogy már egy parkolóban állunk. Kiszálltam a kocsiból és nagyot nyújtóztam, ugyanis a lábaim elzsibbadtak.

- Akkor most hol is vagyunk? - kérdeztem.

- Club Jam. - felelte Joe, majd becsapta az autó ajtaját. A hely neve egyáltalán nem volt ismerős, ezért úgy döntöttem, hogy inkább hanyagolom a témát. Kimet és Joet követve mentem be az említett szórakozóhelyre.

- Mivel indítsunk? - fordult meg hirtelen Kim, miközben a zenét próbálta túlüvölteni. A hely nem volt túl nagy, de olyan kicsi se. A zene bömbölt, az emberek táncoltak és ittak, a ribancok kalandot kerestek az éjszakára, a füstfújó gépek meg eper illatú füstöt fújtak, ami elnyomta a dohány szagát. Érdekes egy hely.

- Nem tudom. - ráztam meg a fejem.

- Mi lenne, ha én választanék? - ajánlotta fel Joe. Habozás nélkül kezdtünk el bólogatni Kimmel, majd a pulthoz sétáltunk. Nehéz volt odaférni a tömegtől, de megoldottuk.

- Három Jägert kérnék három pohár energiaitallal hígított whiskyvel. - kiáltotta a pultos lánynak Joe. A pultos egyből ugrott és hamar kitöltötte az italokat. - Egészségetekre hölgyeim! - adta Joe a kezünkbe a poharakat.

- A visszatérésedre! - mondta Kim, majd koccintva lehúztuk a feleseket. Kifejezetten utáltam a Jäger gyógyszerszerű ízét, de túléltem. Persze azonnal megittam a whiskymet is, hogy elnyomja ezt a keserű utóízt.

- Akkor irány a parkett! - emeltem magasba a karomat, majd benyomultam a táncoló tömegbe.

Justin Bieber szemszöge

A Club Jam VIP szektorában ülve, egy pohár vodkával a kezemben köszöntöttem a régen látott ismerőseimet, dolgozóimat. A hatalmas izomagyak, akik az őreimként szolgálnak, koccintva fogadtak vissza. Nos igen, Bieber visszatért.

A társaságunkhoz egy vörös hajú lány is csatlakozott, az egyik emberem nője, ha jól tudom. Feltűnően nézett végig rajtam és sejtelmesen elmosolyodott. Letettem a vodkámat az üvegasztalra és elindultam felé. Tudom, hogy ilyenkor mi következik: higgyétek el, van mivel betömnöm a száját...

***

Bő húsz perc után tértem vissza a VIP szektorba, ahol egy vigyorgó emberem fogadott.

- Hamar eltelt az a másfél év. - nyomta a kezembe az italos poharat, majd koccintott. Hamar felismertem az arcát és rájöttem, hogy az ő nője kényeztetett pár perccel ezelőtt. Kortyoltam egyet az alkoholtartalmú italomból, majd lenyaltam az ajkamról a felesleget.

- De újra itt vagyok. - feleltem. Elvégre mégsem mondhattam, hogy "Hé haver, a te nődet kúrtam az előbb!". Persze, mondhattam volna, de akkor az egyik legjobb díleremet veszítettem volna el. Bár ki tudja. Lehet, hogy a félelem miatt nem hagyott volna el.

Zsebre dugott kézzel fordultam a táncoló tömeg felé és néztem le rájuk.

- Kit látnak szemeim? - hallottam meg egy ismerős hangot, ezért a hang irányába néztem.

- Joe. - mondtam ki az illető nevét. Utáltam ezt a gyereket. Egyszer állt mellém, majd elárult. Miatta kerültem a sittre.

- Hihetetlen, hogy újra szabadlábon vagy. - jött közelebb.

- Hihetetlen, hogy még mindig nem nyírtalak ki. - feleltem hasonló hangsúllyal, mint ő.

- Ó Bieber! - nevetett fel. - Ez megtisztelés.

- Mit keresel itt? - fordítottam komolyabbra a témát.

- Elhoztam két csajt ünnepelni. - mondta. - Akkora baj ez?

Furcsán méregetni kezdtem.

- Azok a lányok hol vannak? - kérdeztem. Körülbelül valami ostoba libák lehetnek, akiket könnyedén ágyba csalhatok egy édes hármas kedvéért.

- Ott táncolnak középen. - mutatott a tömeg közepére. - A szőke és a barna.

Ismertem mindkettőt. Tudtam, hogy a szőke már egyszer megvolt, de a barnát mintha régen láttam volna a környéken. Ismerős volt, mégsem ugrott be egyből a neve.

- Ki az a barna? - érdeklődtem.

- Mi van Bieber? Csak nem fúrja a fantáziád? - vigyorgott.

- Kérdeztem valamit.

- Ő Madison. Ma jött haza New Yorkból. Ott érettségizett. - válaszolta. Madison Collins, a csaj a szomszédból. Emlékszem, régen jóban voltam vele. Még fiatalkorom ellenére is megfektettem volna, de nem tettem, mert akkor még más voltam. Sőt nem is más voltam, hanem más szabályok alapján éltem. Az anyám szabályai alapján. Aztán meghalt és a város megismerte a nevemet.

Sziasztok!

3 nap elteltével fel is került az első rész! Szeretném megköszönni a kommenteket, ugyanis nagyon jól estek. Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket és várni fogjátok a folytatást. (Mellesleg, nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem kifejezetten tetszik Justin karaktere, mert én nagyon szerettem a "Bizzle" korszakát. Higgyétek el, okozni fog még pár meglepetést nektek.) ❤

További szép napot!

Kezdetek

Madison Collins szemszöge

Chicago. A város, ami nem éppen a jóságáról híres, bár ezt is csak azok tudják, akik itt élnek. Hatalmas felhőkarcolók, forgalmi dugók, össze-vissza mászkáló üzletemberek és egyéb érdekes alakok. Sosem szerettem itt élni, mert mindig történt valami. Valami rossz, ami az itt élőket félelemben tartotta. Én azonban sosem féltem.

A hosszú út után már rám fért a pihenés. Persze, amint haza értem a szüleim letámadtak, hogy nem esett-e bajuk az egyetlen kislányuknak. Szerettem a szüleimet, de utáltam ha eltúlozzák a dolgokat. Elvégre csak 5 évig voltam távol és a távollétem alatt is tanultam, hogy meglegyen az érettségim, amit sikeresen megszereztem.

Lassan már mindent sikerült visszapakolnom a helyére a szobámban. Nagyot sóhajtva néztem körbe a lila szobában, amihez anyuék hozzá sem nyúltak a távollétem alatt, így megtartotta azt a tipikus lányos hatást. Ezt pedig szerettem benne.

- Vendéged jött, kicsim. - hajolt be az ajtón anyu, én meg kíváncsian fordultam vele szembe. Anyu kinyitotta az ajtót és Kimberly lépett be, aki még az általánosban volt az osztálytársam.

Nagyon szerettem Kimet. Az óvoda óta elválaszthatatlanok voltunk. Amikor azonban elhagytam Chicagót, hogy New Yorkban tanulhassak, nagyon ritkán láttam őt, sőt szinte soha sem találkoztunk. Csak skypeon tartottuk a kapcsolatot, de ott szinte nap, mint nap.

Ő viszont semmit sem változott. Hosszú szőke haját még mindig kivasalva hordta. A világos hajszíne pedig kiemelte azokat az elképesztően gyönyörű kék szemeit. Nos igen. Még mindig ő a környék legszebb lánya.

- Úristen Kim! - ugrottam a nyakába, ő meg nevetve viszonozta az ölelésemet. - Azt hittem, hogy megfeledkezel rólam!

- Ugyan Maddie. - becézett. Köztudott, hogy nem szeretem, ha így hívnak, de neki megengedtem. - Hidd el, én is ugyanúgy számoltam a napokat, mint te.

- Annyira hiányoztál már! - engedtem ki az ölelésemből. - Na és mi történt erre felé?

Kim átnézett az ablakomon keresztül a szomszédba, Bieberékhez. Justin Bieber. Szinte magam előtt látom ahogyan nevetve megrázza a haját és kisfiús arcával mered rám. Mivel a szomszédban lakott, ezért nagyon sokat voltam vele, aztán elhagytam Chicagót és a kapcsolatunk megszakadt.

- Semmi különös. - vont vállat.

- Na és Justin? - ültem le az ágyra. - Még mindig olyan kisfiús?

Kim állkapcsa megfeszült és zavartan kezdett nézelődni mindenfelé.

- Milyen Justin? - próbálta késleltetni a róla való beszélgetést.

- De hát te is tudod. - ráztam meg a fejem. - Justin Bieber.

- Öhm...izé... - nyökögött bizonytalanul előttem. - Fogalmazzunk úgy, hogy eléggé megváltozott.

- Mi? - vigyorogtam Kimen.

- Hát, amióta meghalt az anyja teljesen más lett. - nézett bele a szemembe. Látszott rajta, hogy valami nincs rendben. Félt.

- Pattie meghalt? - tátottam el a számat. Justin és Pattie itt laktak mellettünk. Sokat voltam náluk, ahogyan ők is nálunk. Imádtam Pattie sütijét. Olyan volt, mintha a második anyám lett volna. Így kellett megtudnom, hogy meghalt?

Kim hátat fordított és ismét a szomszéd házat bámulta.

- Szerintem többet ne tartózkodj Justin közelében. - mondta.

- Nem értelek. Mégis mi történt? - érdeklődtem.

- Figyi. - fordult meg hirtelen. - Hagyjuk ezt az egészet. Inkább azt mondd meg, hogy lenne-e kedved ma este velem és egy haverommal bulizni? Megünnepelnénk a visszatérésedet.

Sokáig méregettem Kimet, ugyanis zavart, hogy nem mondott semmi kézen foghatót Justinnal kapcsolatban.

- Persze. - feleltem.

- Rendben, akkor hétre itt leszünk érted. - mondta Kim és kisétált a szobámból.

Justin Bieber szemszöge

Szabadság. A szó, ami után lassan két éve vágyakoztam. Furcsa volt ez a másfél év itt a sitten. Annyi embert ismertem meg, akik mind hatással voltak rám. Azonban eljött a mai nap: végre kiengedtek és szabad vagyok.

Amint kitettem a lábam a börtön területéről az első dolgom az volt, hogy körbenézzek. A jó öreg Chicago semmit sem változott. Ugyanaz a mocskos légtér várt ugyanazokkal az épületekkel és emberekkel. Undorító, de a város nagy része az én hatalmam alatt állt.

Meggyújtottam a cigarettámat, majd nagyot szippantva belőle figyeltem az előttem lefékező autót.

- Na mi van Bieber? - hajolt ki az ablakon Stephan, a legjobb barátom és a jobb kezem egyben.

- Újra itt. - fújtam ki a füstöt, majd lepacsiztam vele és beszálltam az autóba. Stephan a gázra lépett és elindultunk.

- Milyen volt ez a másfél év? - kérdezte az útra figyelve.

- Borzalmas. - pattintottam le a lehúzott ablakon a hamut a cigim végéről.

- Hiányod van, mi? - nevette el magát.

- Ne is mond. - bámultam meg egy mellettünk elsétáló szőke lányt. - Ma este minimum öt lány biztosan meglesz.

- Club Jam? - kérdezte.

Club Jam, a kedvenc szórakozóhelyem a városban. A lecsukásom előtt szinte minden éjszaka ott voltam a haverjaimmal együtt.

- Még szép. - feleltem. - Tízre ott leszünk.

- Ünneplünk? - vigyorgott továbbra is.

- Persze. - válaszoltam. - A városnak meg kell tudnia, hogy visszatértem. - mosolyodtam el ördögien.

Chicago készülj fel, mert itt bugyi szárazon nem marad...

Sziasztok!

A szavazók többsége mára voksolt, ezért jelentkeztem a blogom bevezetőjével. Mint láthatjátok egy újabb blogötlet bújt meg a fejemben, amit elég sok gondolkozás után kezdtem el írni. Remélem tetszik és számíthatok a támogatásotokra. (Egy kis apróság: a részek meghatározatlan időközönként érkeznek.)

Üdvözöllek!

Kedves oldalamra tévedő!

Egy Justin Bieber fanfictiont feldolgozó blogra tévedtél. Amennyiben úgy gondolod, hogy ez az a hely, amit kerestél, nyugodtan nézz körbe, olvass és iratkozz fel, ha továbbra is érdeklődsz a történet iránt. ( Bloglovin)

(Mellesleg hozzá tenném, hogy ebben a történetben Justin egy kicsit /nagyon/ köcsög lesz.)

További szép napot!