10. Fejezet - Rossz kezekben

Justin Bieber szemszöge

Fejem sajgott a tegnap elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Megdörzsöltem a szemeimet, majd körbenéztem a szobában. A füst szag kezdett eltűnni a szobából és a látásom is egyre tisztult. Eléggé kiüthettem magam.

Telefonom pittyegésére kaptam fel a fejemet, majd fáradtan nyúltam a készülékért.

Evie: Itt jártam nálatok, de csak Jamest találtam. Merre vagy?

Én: Logannél vagyunk. - pötyögtem be a rövid válaszom.

Kimásztam az ágyamból, majd lustán terítettem be a takarómmal. Ásítva kotortam elő pár tiszta ruhát, majd levettem a pólóm, hogy átöltözzek.

- Logan keresett. - hallottam meg Madison hangját a hátam mögül.

- Újabb szokásod lett, hogy kopogás nélkül jössz be a szobámba? - fordultam meg, így szemben találtam magam vele. Zavartan fejezte be a meztelen felsőtestem bámulását és lesütötte a szemét.

- Nincs kiírva semmi az ajtódra. - vágott vissza és ölbe tett karokkal dőlt neki az ajtófélfának, miközben egy lopott pillantást vetett a kockás hasamra. Arcomra elégedett mosoly kúszott.

- El ne olvadj tőlem. - léptem elé, majd kezemmel megemeltem a fejét az állánál fogva. Ajkai elváltak egymástól és egy alig hallható sóhajt eresztett ki magából.

- Arra még várhatsz. - felelte a szemembe nézve. Közelebb hajoltam hozzá. Szemei szépen lassan lecsukódtak és azt várta, hogy megcsókoljam, de a telefonom ismét azt jelezte, hogy üzenetem érkezett.

- Na kifelé. - suttogtam a szájába. Kezét a mellkasomra helyezte és ellökte magát, majd becsapta maga mögött az ajtót. Vigyorogva ráztam meg a fejemet, majd belebújtam a felsőmbe és a kezembe vettem a mobilomat.

Evie: Vagyunk? - tért azonnal a lényegre. Tudtam, hogy ezt észreveszi, elvégre Evie nem hülye lány.

Én: Ha idejössz, úgyis rájössz. Már várlak. - válaszoltam.

Evie: ;)

Eviet lassan öt éve ismerem. Emlékszem, hogy volt egy csúnya veszekedésem az anyámmal, aminek az lett a következménye, hogy aznap leléptem otthonról és belevetettem magam az éjszakába. Egy buliban találkoztam Evievel, aki éppen anyagot árult, miközben éjszakai kalandot keresett. Akkor rúgtam be először, akkor téptem be először és akkor szexeltem először. Ezekhez mind-mind hozzászoktam és azóta életszükségletek lettek számomra.

Eviet egyébként Evelynn Morgannek hívják. Pár éve kicsapták a suliból, azóta drogot árul és mindig más férfi ágyában köt ki, bár volt már rá példa, hogy lányokkal éjszakázott. Az évek alatt megismertük egymást és simán kijelenthetem, hogy ő az egyik legjobb barátom. Mindig számíthatunk egymásra, még akkor is, ha tudom, hogy nála nagyobb kurvát még nem hordott Föld a hátán. Ő az egyetlen lány, akivel többször is lefeküdtem, ugyanis még az első együtt töltött éjszakán megfogadtuk, hogyha ki kell elégíteni egymás vágyait, akkor mindig ott leszünk egymásnak. És ez azóta így van.

Madison Collins szemszöge

Logannel szemben ülve reggeliztem, miközben ő folyamatosan az életemről kérdezgetett, illetve ha valami poén eszébe jutott rólam, azt azonnal elmondta. Én persze a rólam alkotott vicceket nem találtam túl szórakoztatónak, de legalább nem unatkoztam. Érdekes egy figura.

***

Bezárva a négy fal közé. Esküszöm, hogy halálra unom magam, ha nincs senki se a társaságomban. Most is egyedül üldögéltem az ágyamon, mert nem volt kedvem Logannel bepakolni a sört a hűtőbe, Justinhoz meg jött valaki.

Kiléptem a folyosóra és egyből megpillantottam  egy pár fekete bőrcsizmát, aminek a sarka biztosan megütötte a húsz centit. Látom, Justin elvan.

A hajamba túrva mentem le a konyhába, ahol Logan még mindig a sörös dobozokkal szerencsétlenkedett. Halkan felkuncogtam, mikor az egyik doboz kiesett a kartonból.

- Ne röhögj! - nézett rám szúrósan Logan, de hangjában érezni lehetett, hogy még ő is simán elnevetné magát a helyzeten.

- Hihetetlen, hogy nem tudsz elrakni pár doboz sört. - ültem fel a pultra és néztem, ahogyan Logan felkel a földről, mivel kínjában eddig ott ült.

- Hihetetlen, hogy nem tudtál segíteni. - csukta be a hűtőajtót.
- Nem én iszom ezeket a szarokat. - mutattam a kartonban maradt néhány darabra.
- Na itt kezdődnek a problémák. - tette kezét a lábamra és komoly arcot vágva nézett rám, de mikor elnevettem magam a hülye képén, már ő is röhögött. Jó, lehet, hogy egész szimpatikus alak.
Nevetésünket abbahagytuk, mikor egy fekete-rózsaszín ombre hajú lány tipegett be a konyhába. A bőrcsizmáját egyből kiszúrtam, ráadásul a ruhája sem takart túl sokat. A szolárium által barnított bőre selymesnek tűnt, míg hosszú haja a derekáig lógott.
- Hali. - köszönt, majd leemelte az egyik polcról az öngyújtót és rágyújtott a lakásban (!!!). Nem tudtam ki ez, de úgy látszik, hogy nem lesz a szívem csücske.
A tűsarkújával kitipegett a nappaliba, ahonnan Justin nevetése szűrődött ki. Kíváncsian pillantottam Loganre.
- Evie. - felelte, majd kiment ő is a nappaliba, én pedig követtem. Justin a telefonját nyomkodta, miközben a számomra ismeretlen lány - akiről időközben kiderült, hogy Evienek hívják - teljesen nyugodtan szívta a cigarettáját.
- Logan. - szólalt meg Justin, majd zsebre vágta a telefonját. - Munka van.
Logan, mintha Bieber csicskája lenne, bólintott, majd elindultak az ajtó felé.
- Itt is hagysz? - kiabált Evie Justin után.
- Este folytatjuk. - dugta vissza a fejét Bieber és kacsintott a csajra, aki elégedetten vigyorogva fújta ki a füstöt a szájából.
Mikor a srácok elhagyták a házat, Eviehez fordultam, aki furcsán kezdett méregetni.
- És te vagy... - szólalt meg.
- Madison. - feleltem, mire elismerően bólintott. - Egész jó tested van drága. - vizsgált még mindig. - Justin biztosan örül, hogy ilyen kurvája van.
- Mi? - vontam fel a szemöldököm.
- Justin ribanca vagy, nem? - kérdezte, mintha ez egy teljesen átlagos téma lenne. Tátott szájjal néztem rá.
- Nem! - ráztam meg a fejem.
- Értem. - nyomta el a cigijét a vázán (!!!). Elég érdekes fejet vágva ültem le az egyik fotelba, szembe Evievel. Nem tudom, hogy honnan szedte ezt a badarságot, de szerintem nem is szeretném tudni.
- Legalább dugtatok már? - tett fel megint egy eléggé meglepő kérdést.
- Miii?! - hőköltem meg. - Nem!
- Akkor egyáltalán minek vagy itt? - értetlenkedett.
- Ez meg milyen kérdés? - húztam össze a szemöldökömet.
- Nem jellemző Justinra, hogy egy olyan lánnyal éljen együtt, akivel még csak nem is kefélt. - válaszolt. Ja, hogy innen fúj a szél.
- Tisztázzuk le a dolgot. - néztem a szemébe, mire beleegyezően bólintott. - Nem tudom, hogy miért, de Justin itt tart.
- Aha. - bólogatott. - Szar ügy. - vont vállat. - Pedig elég jó pasi. Már akinek.

Sokáig ültünk egymással szemben Evievel szótlanul, amit elég nehezen bírtam. Szerettem volna egy kicsit megismerni, hátha megértettem volna, hogy miért viselkedik így és hogy egyáltalán miért van itt. Mármint, tudtam, hogy Justinnal volt, de nem lépett le mikor Bieber elment, hanem itt maradt. Ezek szerint nem csak egy egyszerű prostituált, hanem Justin ismerőse.

- Figyi. - szólalt meg hirtelen, majd az eddig nyomkodott telefonját eltette a zsebébe. - Mi lenne, ha körbenéznénk a városban? - kérdezte. Felállt a kanapéról és hajába túrt, miközben a válaszomat várta.

- Justin nem lenne oda az ötletért. - feleltem. Bár jobban belegondolva nem is volt olyan rossz ötlet. Pár órára elhagyhatnám ezt a házat és kimozdulhatnék. Az igazságot megvallva, Bieber kit érdekel? Nem a kutyája vagyok, akit bezárva tarthat, sőt még csak nem is az ő tulajdona vagyok.
- Úgy tudtam, hogy téged nem érdekel Bieber véleménye. - tette csípőre a kezét.
- Nem is érdekel. - vontam vállat. - Menjünk.
Elindultam a bejárati ajtó felé, de Evie megállított. Szembe fordított magával, majd karjait a vállaimon pihentette.
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy így viszlek az ismerőseim elé? - nézett végig rajtam, míg mondanivalójában kiemelte az "így" szót. Nem értette, hogy mi baja lehet velem.
- Mi? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Csajszi, úgy nézel ki, mint egy szűz stréber. - fogta meg a pólómat, majd forgatni kezdte az alját. Leguggolt elém, majd az egyszerű fekete cicanadrágomat is vizsgálni kezdte. - Az alakod megvan az elképzelésemhez, szóval most hozok egy ollót, te pedig itt megvársz.
Tátott szájjal figyeltem, ahogyan a válaszom nélkül tipegett ki a konyhába. Belepillantottam a dísztükörbe és szerintem tűrhetően néztem ki. Félek az átalakítástól.
Evie pár perccel később két ollóval jött vissza: egy naggyal és kisebbel. A naggyal körbevágta a pólómat a melleim alatt, ezután pedig a nadrágomat rövidítette meg. A kis ollóval levágta a kilógó szálakat, majd a vágott részt eltűrte, így még csak meg sem látszódott a ruháimon, hogy ezek "itthon készültek". Újra belenéztem a tükörbe és elképedve néztem meg magamat.
- Na ez már stílus. - csapott a fenekemre, majd elindult az ajtó felé, én pedig követtem.
Némán sétálgattunk a járdán, miközben kezdett sötétedni. Eléggé sok férfi nézett meg minket az utcán, ami először zavart, később viszont már élveztem, hogy minden figyelem rám irányul. A suliban szinte  senki sem figyelt rám, ezért kifejezetten jól esett, hogy szinte mindenki vágyakozva néz rám. Egy deszkázó fiúcsapat előtt elsétálva már annyira szabadnak éreztem magam, hogy egy egyszerű mozdulattal kiszedtem a hajgumit a sötét loboncomból, majd megráztam a fejemet és hagytam, hogy a hullámos fürtjeim a testemet simogassák.
- Ez az bébi! - szólt utánam az egyik, mire elégedetten mosolyogva sétáltam tovább Evievel.
- Látom tetszik a helyzet. - felelte. A zsebében kezdett kutakodni, majd elővett egy általa tekert cigarettát. - Füveztél már?
- Nem. - feleltem.
- Akkor itt az ideje. - nyomta a számba a füves cigarettát, majd meggyújtotta, én pedig nagyot szippantottam belőle.

***

Evie éppen érzéstelenítővel kente be a köldökömet és környékét. Hogy miért? Éppen egy piercingesnél ültem. Magam sem értettem, hogy miért mentem bele, hogy köldök piercinget lövessek magamnak. Evie megmutatta az övét és szerinte jól állna nekem is. Normál körülmények között biztosan nemet mondtam volna erre az egészre, de befüvezve teljesen más a helyzet. Teljesen másnak érzem magam.

- Nem fog fájni. - közelített felém egy csupa tetkós férfi. Behunytam a szemeimet, majd mikor megéreztem egy kis fájdalmat a hasamnál felnyögtem.

Mire kinyitottam a szememet, már az egyik tükör előtt állva nézegettem a köldökömből lógó keresztet. Baromira jól néztem ki.

- Elképesztő vagy. - ölelt meg hátulról Evie és nyomott egy puszit a nyakamra.

- Merre tovább? - túrtam a hajamba és kifordultam az öleléséből.

- Egy kocsmába megyünk. - gyújtott rá. Kivettem a kezéből a cigit, majd beleszippantottam és visszaadtam neki.

- Rendben. - fújtam ki a füstöt, majd elhagytuk a szalont és gyalog folytattuk tovább az utunkat.

***

Belépve a kocsmába furcsa érzés fogott el. Pontosabban nem éreztem semmit. Nem zavart a tömény pia szag, az arcomba fújt füst, sőt még a részeg emberek sem keltettek nagy feltűnést.

Én leszédültem egy székre és csupán csak annyit vettem észre, hogy Evie két üveg sörrel a kezében jön vissza hozzám.

- Kösz. - feleltem, majd meghúztam az üveget és csodálkozva figyeltem a színpadon rúdtáncoló nőket.

- Na mi az? - követte a tekintetemet és ő is felfigyelt a rudakra. - Ki szeretnéd próbálni?

- Még szép. - keltem fel a székről, majd elindultam a színpad felé. Útközben kivettem egy férfi kezéből a röviditalát, amit lehúztam és visszaadtam neki az üres poharat. Akkor táncoljunk.

Justin Bieber szemszöge

Stephan és Logan társaságában mentünk be Evie kedvenc kocsmájába. Logan ötlete volt, hogy a meló után lazítsunk egy kicsit, elvégre a szabadulásom óta csak egyszer buliztam és szerinte rám férne. Én pedig vissza nem utasítok egy ilyen ajánlatot, bár titokban bánt, hogy nem tudom, mi van Madisonnal. Mindig is érdekelt, hogy mit csinál, mikor egyedül hagyjuk ott. Mondjuk most Evie is ott maradt vele, szóval nagy baj nem lehet. Bár ha belegondolok mégsem volt olyan jó ötlet Eviere hagyni Madisont. Ki tudja mibe viszi bele a még teljesen érintetlen Madisonomat...

***

Körülbelül hat feles után egészen máshogy láttam a világot. Minden gondom elszállt és önfeledten táncoltam a részeg fiatalok társaságában, bár kifejezetten zavart, hogy az ilyen kocsmákban kevés a lány. Látszik, hogy ez Evie kedvenc helye.

Mikor teljesen elfáradtam, egy üveg sörrel a kezemben ültem le a színpad elé és kezdtem nézni a rúdtáncos lányokat. Ajkamba harapva néztem, ahogyan az előttem táncoló sötét hajú csaj teljesen átadja magát a zenének és a lehető legszexibben vonaglik. Kerek fenekét egy pillanatra felém tolja, mire érzem, hogy a nadrágom egyre kisebb lesz.

Végül a vonzó lányhoz egy számomra ismerős férfi lépett oda, majd a karjánál fogva ráncigálta le a színpadról.

- Engedjen el! - hallottam meg a még ismerősebb hangot és tátott szájjal néztem bele a szexi csaj szemeibe: Madison.

Sziasztok!

Szeretnék elnézést kérni a rész miatt, mert eléggé hanyag lett és nem is vagyok megelégedve vele, de valahogyan fel kellett vezetni az eseményeket. Remélem nem találjátok annyira rossznak, mint én...

9. Fejezet - Törődsz velem

Madison Collins szemszöge

Hunyorogva nyitottam ki a szemeimet a felszűrődő férfi nevetésre. Én megölöm őket. Fel szerettem volna kelni, azonban annyira lusta voltam, hogy az ágyban csak felülni tudtam. A hajamba túrva néztem körbe a szobában, amit még mindig nem tudtam megszokni. Végül sikerült rávennem magam, hogy kimásszak az ágyból, de megint nem jutottam sokáig. A karjaimat az égbe emelve eresztettem ki a fáradt gőzt és próbáltam visszatérni a valóságba. Pedig még tudtam volna aludni.

Az éjszaka anyámmal álmodtam. Nem tudom, hogy mit csinálhat otthon, hiszen semmit sem tud a hollétemről. Egészen biztosan aggódik értem, mert szó nélkül léptem le otthonról, de nem a célból, hogy ne menjek vissza.

Belebújtam a farmerembe és elhagytam a szobát. Halkan sétáltam le a lépcsőn, de a srácoknak még így is sikerült észrevenniük.

- Reggelt! - köszönt oda az ismeretlen. Biztosan ő az, aki tegnap este eléggé jól szórakozott. 

- Hali! - köszöntem bizonytalanul, majd a pulthoz léptem és összedobtam egy kis adag tejes kávét. Justin másnapos pillantásokat vetett rám az asztalnál ülve. Biztosan nem emlékszik semmire.

Leültem vele szembe és kortyolgatni kezdtem a forró italomat.

- Büdös vagy. - szólalt meg egy idő után.

- Fürödtem. - néztem rá szúrósan.

- De ruhát nem cseréltél. - folytatta. Tudtam, hogy nem fogja kibírni, hogy ne kössön belém.

- Mivel nincs itt egyetlen egy ruhám sem? - kérdeztem tőle némi gúnnyal a hangomban.

- Az nem az én problémám. - vont vállat, majd elővette a telefonját és elmélyült benne.

- Utállak. - fejeztem ki magam elég érthetően.

- Tegnap este még nem ezt mondtad. - nézett rám egy kaján mosoly kíséretében. Tátott szájjal bámultam az elégedett képére.

- Úúú! - szállt be ezúttal az idegen srác, akihez mérgesen fordultam oda.

- Egyáltalán te ki vagy? - kérdeztem jogosan.

- Ne vond kérdőre az alkalmazottjaimat. - szólalt meg Justin a telefonja képernyőjét bámulva.

- Logan vagyok. - biccentett, mire bólintottam.

- Alkalmazott? - törtem ki nevetésben. - Miért? Ki vagy te itt?

- Én a helyedben nem kérdeztem volna. - felelte halkan Logan.

- Fehérneműt cseréltél? - kérdezte Justin.

- Mégis hogyan cseréltem volna, ha nincs itt semmim se? - borultam ki. Végre a tekintetét rám emelte és elrakta a telefonját.

- Ezek után le nem fekszek veled. - állt fel az asztaltól.

- Hidd el, nekem sem állt szándékomban összefeküdni veled. - vágtam vissza.

- Így elrontod a rólad alkotott képemet. Így hogyan fantáziáljak rólad? - kérdezte és perverzen végigmért.

- Barom. - keltem fel én is az asztaltól és elindultam a szoba felé.

Justin Bieber szemszöge

A kis csevejünk közben végig a telefonomat nyomkodtam, ugyanis éppen Madison apjával beszéltem. Tudtam, hogy Madison haza akar menni, ezért inkább intézkedek.

- Elmentem. - kiáltottam oda Logannek. - Dolgom van.

- Rendben. - felelte Logan, majd kiment az udvarra. Bepattantam a kocsimba és a város közepén fekvő parkhoz vezettem, mert ide beszéltem meg egy találkát Madison apjával, Georgedzsal. Leparkoltam a zöld övezet előtt, kiszálltam a kocsiból és az egyik padhoz sétáltam.

A park egészen szép volt, bár én általában sötétben járok erre, mikor el kell intéznem dolgokat. A fák zöld lombkoronái vonzották a madarakat, míg a park közepén álló játszótér a gyerekeket.

A várakozás közben rágyújtottam. Nagyot szippantottam a cigarettából, majd kifújtam a füstöt és a rohangáló gyerekeket néztem, akik élvezték a természet lágy ölét. Nem szeretem a gyerekeket, de az öcsémmel és a húgommal kivételt teszek, hiszen őket imádom. Azonban remélem, hogy ők nem lépnek majd rossz útra, mint ahogyan én tettem.

Fejemet oldalra fordítottam egy férfi köhögés hallatán.

- George. - nyújtottam vigyorogva kezemet, de ő mérgesen pillantott rám és esze ágában sem volt viszonozni a kézfogást.

- Hol van a lányom? - tért rá a lényegre.

- Biztos helyen. - fújtam ki a füstöt.

- Mit csináltál vele? - indult volna el felém, de egy csöppnyit feltűrtem a pólómat, hogy meglássa a magammal hozott fegyveremet. Megrémülve állt meg.

- Nincs semmi baja. - válaszoltam. - Még. - tettem hozzá.

- Bieber ne szórakozz velem. - kezdett bedühödni, így hasonlított Madisonra. - Mit csináltál a lányommal?!

Tudtam, hogy nem szólhatom el magam, hiszen itt van előttem egy mérges apa, aki a lányát követeli, de nem adhatom vissza és nem is fogom visszaadni. Azonban tudtam, hogyha elárulom, hogy miért is van velem, akkor hívja a zsarukat - bár azok is az én oldalamon állnak - és elviszik tőlem. Madison látta, hogy megölök egy embert és nem bízok benne. Tudom, hogy simán felnyomna egy másik rendőrségen.

- Szerintem Ön sebészként nagyon is jól tudja, hogy néha történnek balesetek és szerintem nem szeretné a lányát még jobban belekeverni a bajba. - kezdtem bele egy oltári nagy hazugságba. - Higgye el nekem, én a jó oldalon állok. - láttam, hogy ennél a mondatnál megkönnyebülve sóhajtott. - Én csak a megvédeni szeretném a lányát, semmi több.

- És szerinted én nem tudom megvédeni? - kérdezte. - Mit várjak egy ilyen taknyos kis kölyöktől, mint te?

- A legjobb ember vagyok a városban. - pillantottam Georgera. - Bízzon bennem.

Nagyot nyelt.

- Mennyi időről lenne szó?

- Nem tudom. - vontam vállat. - De azt szeretném leszögezni, hogy nem dolgozom ingyen. - próbáltam lehúzni egy kicsit az öreget. Elvégre a legkönnyebben a kétségbeesett szülőktől lehet pénzt szerezni, akik bármit megtennének a gyerekük biztonságáért.

- Mennyit kérsz? - nyúlt a zsebébe és elővette a csekkes füzetét és egy tollat.

- Ötezer dollár. - feleltem. A szemei kiugrottak az ár hallatán, mégis megírta a csekket, amit a kezembe nyújtott. - Majd szóljon Kimnek, hogy pakoljon össze pár cuccot egy bőröndbe Madisonnak, és az anyjának erről egy szót se. - tettem hozzá.

- A lányomról van szó, ne feledd! - vetett rám egy utolsó pillantást és hátat fordított.

- A lánya a legjobb kezekbe került. - nézegettem a csekken álló számot és én is elhagytam a parkot.

Miután Madison apjától megszereztem a csekket, az első lépésem az volt, hogy kiváltsam, ezért hát megjelentem az egyik kedvenc bankomban és elhoztam az összeget készpénzben. A pénzt egy hatalmas sporttáskába raktam, majd a hátamra dobva mentem vissza a kocsimhoz. Elképedve vettem észre az ott várakozó Joet.

- Te? - kérdeztem tőle, majd bedobtam a táskát a kocsiba.

- Ne hidd, hogy olyan könnyen megszerezted magadnak. - felelte.

- Miről beszélsz? - húztam össze a szemöldököm.

- Ne játszd meg magad Bieber. - lökte el magát a kocsimtól. Rossz szemmel néztem, hogy egyáltalán hozzá mert nyúlni. - Madison sosem lesz olyan hülye, hogy megadja magát.

- Mégis velem van és nem veled. - vágtam vissza. Felnevetett.

- Erőszakkal van nálad, most meg még az apját is kihasználtad. - vigyorgott gonoszan.

- Kémkedsz utánam? - szorítottam meg a pólója nyakánál fogva.

- Jó lenne titokban tartani a dolgaidat, nehogy újra bajba kerülj. - mosolygott.

- Ne hidd azt, hogy elfelejtettem, amit velem tettél. - sziszegtem. Éreztem, hogy kezdek teljesen kiborulni. Ezt még a kidagadó ereim is be tudták bizonyítani.

- Inkább figyelj Madisonra, nehogy valami baja essen. - mondta halkan és sejtelmesen. - Elvégre az apjának azt mondtad, hogy megvéded. - kimászott a szorításomból és ott hagyott.

Madison Collins szemszöge

Lassan egy hete itt raboskodom Logan és Justin fogságában. A két srác szinte semmit sem törődik velem, bár van amikor Logan leül mellém beszélgetni. Érdekes egy férfi, de legalább meghallgat.
A házban csengettek, de mivel senki sem volt itt, ezért nekem kellett lerohannom. Kinyitottam az ajtót, így megpillantottam a postás fiút, aki egy hatalmas csomagot tartott a kezében.

- Madison Collins? - olvasta fel a listájáról a nevemet, majd rám pillantott.

- Igen. - bólintottam.

- Ide kérek egy aláírást. - mutatott a lapjára, majd aláfirkantottam, a tollat pedig visszaadtam. A srác a kezembe nyomta az eléggé nehéz csomagot, majd köszönés nélkül távozott. Érdekes.

Nagy nehezen cipeltem fel a hatalmas dobozt a szobámba, majd lihegve tettem le a szoba közepére. Sokáig méregettem, majd nem bírtam tovább és neki estem. Feltéptem a ragasztást, majd teljesen szétszedtem a dobozt. Meglepődve pillantottam meg a bőröndömet, amit kicipzároztam és beletúrtam a ruháimba. Megijedtem, mikor a kezem megérzett valami furcsát a puha ruhák között, ezért az érintett tárgyat elővettem. Egy cetli.

Drága barátnőm!

Nem tudom, hogy mi folyik most körülötted és be kell valljam, hogy nem is nagyon szeretném belevetni magam, mert félek. Félek én is és féltelek téged is. Remélem nincs akkora gáz és rendben vagy. Egyébként Justin mondta, hogy pakoljak össze neked. Ha bármire szükséged van, csak szólj.

Puszillak, Kim

Elképedve olvastam a hosszú sorokat és próbáltam elemezni ezt az egészet. Kim tudja hol vagyok, mégse próbálja meg azt, hogy elszöktessen innen. Még csak meg sem látogat. Értem én, hogy fél, de eleinte én is féltem, aztán rájöttem, hogy nincs mitől. Hiszen Justin csak egy kölyök, aki fegyverekkel játszik, semmi több.

***

Már besötétedett és még mindig egyedül vagyok itthon. Annyira furcsa így hívnom ezt a helyet, de muszáj lesz beletörődnöm, hogy innen nincs kiút.

Éppen a fogamat mostam, ugyanis Kim még a tisztasági csomagomat is bepakolta, így végre megszabadulhattam a több napos szájbűztől. Kiöblítettem a számat, mikor a fejemet léptekre kaptam fel. Valaki haza jött.

Elpakoltam a fürdőben, majd elindultam a szobám felé, de a fekete ajtó mögül zajokat hallottam. Kíváncsian fordultam oda. Most vagy soha. Benyitottam a fekete ajtót, majd beljebb léptem és körbenéztem. A szemem Justinon akadt meg, aki éppen pár frissen szerzett szivart rakott le az éjjeliszekrényére.

- Mit keresel itt? - kérdezte. - Az életedet? - tette hozzá.

- Milyen kis vicces vagy. - tettem ölbe a kezem. - Ez a te szobád? - néztem körbe ismét. Férfi szoba volt: koszos alsónadrágok, használt óvszerek és szétszórt dohány. Nem vártam többet Biebertől.

- Nem, a szomszédé. - felelte. Válaszul megforgattam a szemeimet és ölbe tett karokkal dőltem neki az ajtófélfának. - Minek jöttél ide?

- Csak úgy. - vontam vállat.

- Tudod, engem nem szoktak lányok "csak úgy" keresni. - mért végig és kaján vigyorral a képén kelt fel az ágyról.

- Barom. - ráztam meg a fejem.

- Na de most komolyan. - állt meg velem szemben. - Mit akarsz? - kérdezte, és úgy tűnt, hogy a perverz vigyor levakarhatatlan a képéről.

- Csak kíváncsi voltam. - vontam vállat és ismét szemügyre vettem a szobát.

- Én is kíváncsi vagyok, hogy milyen fehérneműt hordasz, mégsem turkálok a bőröndödbe. - dőlt neki az asztalának és végigmért. Azt hiszem, hogy ezután a kijelentés után elzárom a bőröndömet.

- Idióta. - forgattam a szemeimet, megint. Kettőnk közé beállt a csend, amit kihasználtam: megvizsgáltam Justint. Egy lazább nadrág volt rajta, amit nem húzott fel teljesen, ugyanis a fenekén egy kicsit lógott. Ehhez a fekete nadrághoz egy fehér pólót párosított, nyakában egy aranylánccal, karján egy aranyórával és a lábán egy fehér, magas szárú kondicipővel. Zsebre dugott kezekkel támaszkodott az asztalon, majd a hajába túrva figyelt engem. Tekintetünk egy pillanatra találkozott.

- Mit bámulsz? - törtem meg a csendet. Elmosolyodott.

- Te is ugyanúgy bámultál engem, mint én téged. - döntötte oldalra a fejét, majd az ajkába harapva megint végigfuttatta rajtam a szemeit.

- Miért? - húzódott a szám egy halvány mosolyra. - Nem szabad? - incselkedtem. Justin hasonlóan nézett rám, majd kinyújtotta a kezét, mintha azt akarná, hogy fogjam meg. Kíváncsian pillantottam a tenyerére, majd a szemébe. Végül belementem a játékba, megfogtam a kezét és hagytam, hogy közelebb húzzon magához. Az arcomat kezdte vizsgálni, miközben a mosoly szépen lassan eltűnt az arcáról és egyre komolyabb lett.

- Miért szóltál Kimnek? - kérdeztem.

- Mi? - húzta össze a szemöldökét.

- Ma megjött a bőröndöm és Kim azt írta, hogy te mondtad neki, hogy pakoljon be nekem. - magyaráztam ezt az egészet.

- Ja. - esett le neki. - Csak nem akartam, hogy itt büdösödj.

- Szemét. - löktem el magam tőle, majd ölbe tett karokkal megálltam. - Te törődsz velem. - kezdtem el vigyorogni.

- Álmodozni lehet. - vont vállat. Nevetve megráztam a fejemet, majd hátat fordítottam neki és elindultam az ajtó felé. Hallottam, amint Justin elugrik az asztaltól, majd megfordít és magához húz. Annyira gyorsan történt minden: gyengéd csókot nyomott a számra. Lassan mozgatta ajkait, miközben nyelvével az én számat simogatta. Kezét végig a derekamon tartotta, majd tenyere hirtelen lecsúszott a fenekemre, amibe enyhén belemarkolt, ezért még közelebb léptem hozzá. Egy utolsó csókot nyomott az alsó ajkamra, majd kezét a mellkasomra helyezte és kitolt a szobájából.

- Jó éjt. - mondta, majd becsukta előttem az ajtót.

Sziasztok!

És íme, itt van a 9. rész, amihez tényleg nem tudok semmit se fűzni. De komolyan, lol. Talán csak annyit, hogy lehet, hogy lesz egy hosszabb kihagyás, de ez attól függ elindítják-e a sítábort, vagy nem. (Igen, valószínűleg megyek síelni, bár a mostani busz baleset miatt eléggé félek.) Mindenesetre szeretném kinyilvánítani az őszinte részvétemet a baleset áldozatainak rokonainak. Borzalmas, hogy a mai nap mik meg nem történnek.

További szép napot!

8. Fejezet - Tudom, hogy vonzódsz hozzám

Madison Collins szemszöge

A lehető leggyorsabban rohantam Stephan házához. Lihegve mentem be a kapun és hirtelen megcsapott az alkohol, a füst és a grill szaga. Nem törődve senkivel rontottam be a házba. Végig azért imádkoztam, hogy Joenak és Kimnek ne essen nagy baja. Nem tudom, hogy Justin mekkorát ütött, bár szerintem Joe biztosan nagyot kapott. Mármint remélem. Ne értsétek félre, de inkább Joe kapjon nagyobbat, mint Kim. Kimért sokkal inkább aggódtam, elvégre Joet nem ismerem annyira, mint a legjobb barátnőmet. Bieber is kerüljön a kezem közé és esküszöm megölöm!

Kétségbeesetten rohangáltam a házban, azonban egy ismerős arcot sem láttam, ráadásul a füst kezdte marni a torkomat. A megérzéseimet követve indultam el a mosdó felé, hiszen én is oda bújtam Bieber elől, akkor talán Kim is ott lesz. Átverekedtem magam a részeg embereken a konyhában, átvágtam az ebédlőn is, majd lenyomtam mosdó ajtajának kilincsét, de nem nyílt.

- Kim? - ütögettem az ajtót. A zár kattant és az ajtó kinyílt. Beléptem és a földön ülő barátnőmet kezdtem nézni. Szemeit kisírta, ezért vörösek voltak, míg a sminkje teljesen elfolyt. Borzalmasan festett, bár az ütés nyomai már nem látszódtak rajta - annyira.

- Úristen Kim! - emeltem meg az arcát, hogy rám nézzen. Félelmetes volt ilyen állapotban látni.

- Annyira félek Maddie! - tört el ismét a mécses.

- Ne sírj! - öleltem meg. Nem tudtam, hogy mit is kéne tennem, hiszen még sosem kerültem ilyen helyzetbe.

- Joeval mi van? - kérdezte a vállamra dőlve, erőtlenül.

- Nem tudom, nem találkoztam vele. - válaszoltam.

- Haza akarok menni. - sóhajtotta.

- Ne hívjuk a rendőröket? - kérdeztem, hátha tényleg ez lesz a legjobb megoldás. Elővettem a telefonomat is és tárcsázni kezdtem.

- Ne! - kapta ki a kezemből. - Felesleges. Jóban vannak Bieberrel.

- Ez annyira nem ér! - ütöttem az ajtóba, Kim pedig visszacsúsztatta a mobilomat a zsebembe. Dühömben felkeltem a földről. - Hol van Bieber? - kérdeztem és elindultam megkeresni.

- Ne csinálj hülyeséget! - kiáltotta utánam Kim, majd felállt ő is és próbálta megakadályozni, hogy megtaláljam azt a seggfejet, de sikertelenül, ugyanis a tömeg elragadta és eltűnt a hátam mögül.

Kiléptem a teraszra és körbenéztem. Justin éppen egy lánnyal táncolt, de pont leszartam, hogy mit csinál. Heves mozdulatokkal húztam el a lánytól.

- Mi a fa... - kérdezte volna, aztán megpillantotta a dühös arcomat és mosolyogni kezdett. - Tudtam, hogy hiányozni fogok. - csípte meg játékosan az arcomat. Automatikusan kevertem le neki egyet, mire a jó kedve eltűnt és mérges lett ő is.

- Mit képzelsz magadról? - kérdeztem tőle.

- Ha még egyszer kezet emelsz rám... - kezdett volna bele a mondókájába, de nem engedtem, hogy befejezze.

- Mi lesz? Engem is megütsz? Mint például Kimet? Vagy Joet? - másztam a képébe.

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy idejössz, azért hogy a ribanc barátnődet és az áruló barátodat megvédd? - vigyorgott gúnyosan. - Ne hisztizz, ess túl rajta!

- Akkora egy paraszt vagy! - vágtam volna ismét pofon, de megfogta a csuklóm.

- Mondtam valamit. - nézett a szemembe.

- Én is. - vetettem be a szúrós pillantásomat.

- Szóval így játszunk? - kérdezte és perverzen végignézett rajtam, miközben a megnyalta a fogsorát.

- Ezt most fejezd be. - próbáltam kontrollálni magam. Justin rám kacsintott, majd egy könnyed mozdulattal a vállára kapott és elvitt az udvarról.

- Mi a francot művelsz?! - kiabáltam. - Tegyél le te vadállat! - ütögettem a hátát és össze-vissza rángatóztam, de nem hatotta meg.

- Nyugi bébi. - csapott a fenekemre, mire felnyögtem, ugyanis fájt. Nem tudom, hogy hová vitt. Csak néztem a tömeget, mikor Kim és Joe arcát megpillantottam. Joe orra vérzett, amit Kim nevetve (?!) törölgetett. Elképedve néztem a kis jelenetet, amíg Kim észre nem vett és a vigyor eltűnt az arcáról. Mérgesen mutattam be neki.

Justin pedig úgy cipelt, mint egy zsákot. Kivitt a házból és az autója felé tartott. Mintha nem is emberből lennék, dobott be a hátsó ülésre, majd lezárta a hátsó ajtókat és beült a kormány mögé.

- Már megint hová viszel? - kérdeztem unottan, de nem válaszolt. Felbőgette az autót, kihajtott a feljáróról és elindult. - Haló! Hozzád beszélek, köcsög! - löktem meg a tarkójánál.

- Biztos helyre. - felelte és tovább vezetett. Hogy én mennyire utálom ezt a felfuvalkodott faszfejet!

Némán tűrtem, ahogyan ismét egy számomra ismeretlen helyre visz. Mintha onnan nem szöknék meg. Zavart a csend, ezért előre hajoltam, hogy bekapcsoljam a rádiót, de mikor épp benyomtam volna a gombot, Justin a kezemre csapott, mintha csak egy legyet ütött volna le.

- Aú! - húztam el onnan a kezem, ő meg továbbra is szó nélkül vezetett, miközben megnyalta az ajkát. Megint megpróbáltam bekapcsolni a rádiót, de ugyanúgy megütötte a kezem. - Most mi bajod van? - kérdeztem egy idő után.

- Ezt fejezd be. - mondta. Duzzogva dőltem hátra, de még így sem bírtam ki csendben, ezért hát fogtam magam és elkezdtem előre mászni az anyós ülésre.

- Te normális vagy? - nézte végig a kis akciómat, miközben végig a testemet bámulta. Azonban nem akadályozta meg, hogy előre üljek, sőt kifejezetten élvezte a helyzetet, mikor a fenekemet a képébe nyomtam. - Ezt csinálhatnád gyakrabban. - méregetett továbbra is. Ekkor én már a biztonsági övvel bajlódtam.

- Csak szeretnéd. - helyezkedtem el kényelmesen,

- Én mást is szeretnék. - markolt bele a combomba, mire megugrottam, amit ő egy kaján vigyorral nyugtázott.

- Annyira utállak! - sóhajtottam és beletúrtam a hajamba.

- A szexhez nem kell érzelem. - vont elégedetten vállat, én meg a szemeimet forgattam. - Az utálat csak szenvedélyt szül, szóval örülök, hogy utálsz. Így legalább lesz egy jó estém. - kacsintott rám, nekem pedig öklendezhetnékem támadt.

- Idióta. - dőltem neki az üvegnek és az utat kezdtem bámulni. Justin keze még mindig a combomon volt. Próbáltam nem törődni vele, de elég nehéz volt, mikor simogatni kezdett, vagy mikor csak markolászni kezdte. Azonban tudtam, hogy ha szóvá teszem, azzal csak egy újabb veszekedést kezdtünk volna el, ezért némán tűrtem, ahogyan élvezkedik.

Justin Bieber szemszöge

Úgy gondoltam, hogy sokkal jobb lesz, ha a város szélén lévő lakásomba megyünk. Madison, ha esetleg meglépne onnan, akkor nehezen találna vissza, meg innen szerintem megszökni se fog, ugyanis külön záram van összes ajtóra és az ablakok is rácsosak. Bár régen használtam a házat, mert azóta egy barátom van amikor ott van. Igazából attól függ, hogy dolgozik-e vagy nem.

Bekanyarodtam az említett ház elé, aminek az ablakain kiszűrődtek a lámpák fényei, így biztosra vettem, hogy Logan itt van. Logan az egyik legjobb emberem, ha zsarolásról van szó. Könnyen a lényegre tér és ért az észszerű fenyegetésekhez, ezért tökéletes erre a posztra. Kiszálltam a kocsiból, majd kinyitottam az ajtót Madisonnak, ugyanis az út előtt az összeset lezártam, hogy a kocsiból se tudjon kiugrani. Beteg ötlet lett volna tőle, de a wc-s incidens óta inkább biztosra megyek.

- Anyám ki fog nyírni. - szállt ki a kocsimból én meg azonnal megragadtam a karját, nehogy elfusson. Ő mindezt egy szemforgatással nyugtázta.

- Innen nem fogsz elszökni. - suttogtam a fülébe, majd a karjánál fogva húztam a bejárati ajtó felé.

- Olyan, mint egy luxus börtön. - utalt a hatalmas ház elképesztő külsejére és a rácsos ablakokra.

- Nem kérdeztelek. - húztam továbbra is. Egy idő után engedelmesen sétált előttem. Ezt már szeretem.

Beléptünk a házba, majd egyből felkaptuk a fejünket az emeletről leszűrődő nyögésekre. Nos igen, Logannek biztosan "vendége" van.

- És most? - kérdezte Madison, én meg leléptem a konyhába kajálni.

- Ezt megeszem... - mutattam a szendvicsre. - ...utána leszophatsz.

- Seggfej. - sziszegte.

- Ribanc. - haraptam bele a szendvicsembe.

- Meddig kell itt lennem? - kérdezte. Neki dőlt a boltívnek, majd ölbe tette a karjait, így a dekoltázsát egy kicsit megemelte, ami felkeltette a figyelmemet. Szemeimet leemeltem a melleiről, majd a szemébe néztem és vállat vontam.

- Ez mit jelent? - kérdezte, mire válaszul ismét vállat vontam. Élveztem, hogy szimpla jelenlétemmel ki tudom akasztani.

- Az emeleten lesz a szobád. - mondtam és ismét beleharaptam a szendvicsbe. - A folyosó végén jobbra. Megforgatta a szemeit és elindult a lépcső felé, én pedig élveztem a tökéletes kilátást a fenekére.

Madison Collins szemszöge

Lassan ballagtam fel a lépcsőn a folyosót vizsgálva. Annyira elegem volt Bieberből! Egyszerűen csak egyedül akartam lenni. Vagyis, inkább lettem volna bárhol máshol, csak Justin ne legyen a közelemben.

A folyosón sok ajtó volt. A legfeltűnőbb persze a szimpla fekete ajtó volt a folyosó végén, középen. Biztosan Justiné. Egyáltalán nem törődtem semmivel, csak mentem arra a helyre, ami állítólag az én szobám lesz mostantól. Persze a folyosón a nyögések és a sóhajok sokkal hangosabbak voltak, de próbáltam nem rájuk figyelni. Egyrészről kíváncsi voltam, hogy ki lakik itt, másrészről az érdekelt, hogy pontosan hol is vagyunk, ugyanis mikor kiszálltunk körbenéztem, de rohadtul nem ismertem itt semmit és senkit.

Benyitottam a "szobámba" és elképedve bámultam meg a luxus holmikkal felszerelt kis helységet.

***

Furcsa volt egy idegen helyen lezuhanyozni, ráadásul még pizsamám sincsen, ezért maradtam a hosszú pólómnál, de a rövid farmeremet levetettem, ugyanis az emeleten elképesztően nagy volt a hőség, hiszen nyár van.

***

A telefonom szerint már hajnali kettő múlt és már a nyögések is csillapodtak. Tisztában voltam vele, hogy Justin váltott pár szót az itt lakó emberrel, mert mikor fürödni készülődtem, hallottam a felszűrődő férfi röhögéseket. Most pedig itt fekszem egy idegen ágyban és a hasam korgását hallgatom. Lehet enni kéne valamit.

Felkeltem az ágyról és a lehető leghalkabban osontam le a konyhába. Nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy nincs ott senki, ezért boldogan nyitottam ki a hűtőajtót és kezdtem kutakodni valami ehető után. Pár perccel később már a saját készítésű toastomat ettem, miközben a sötétben a házat vizsgáltam. Innen tényleg nem tudok megszökni.

A fejemet a lépcső felől érkező léptekre kaptam fel. A sötét miatt nem voltam benne biztos, hogy Justin jött-e le.

- Hát te? - hallottam meg az álmosságtól sokkal rekedtesebb hangját. Szemeibe belesütött az ablakon bejövő holdfény, így vettem észre, hogy nem teljesen tiszta. Most vagy ivott, vagy szívott valamit. Nem értek ezekhez.

- Éhes voltam. - kerültem a konfliktust, de nagyon is jól tudtam, hogy valamibe úgyis beleköt. Némán lépett a hűtőhöz, majd elővett egy üveg sört, megbontotta és beleivott. Nem néztem jó szemmel, hogy ilyen állapotban még iszik, de tényleg nem akartam most veszekedni - kivételesen.

Mikor végeztem, felkeltem az asztaltól és a mosogatóba helyeztem a tányéromat, gondolván, hogy majd reggel elmosom. Ekkor Justin meleg kezeit éreztem meg a lábaimon, amik egyre feljebb csúsztak a testemen, így feltűrte a felsőmet és meleg tenyerei megálltak a hasamon. Gyengéd érintésétől libabőrös lettem.

- Nem szeretnél valamit csinálni? - búgta a fülembe, majd nyomott egy csókot a nyakamra. Meglepően "normális" volt velem. Egy jóleső sóhaj hagyta el a számat, amit szerintem meghallott, mert éreztem a kaján vigyorát a nyakamon. Teljesen megdermedtem a karjaiban. Kezei lejjebb csúsztak, így már a bugyim tetejét simogatta, amit már nem hagyhattam szó nélkül.

- Ezt ne. - suttogtam. Szembefordultam vele, így kezeit leemelte rólam. Odaszorított a mosogatóhoz, míg két karjával a pulton támaszkodott. Egyszerűen annyira közel volt hozzám, hogy tisztán hallottam a légvételeit, sőt ahányszor levegőt vett, a mellkasa nekem simult. Véreres szemeivel rám nézett és végigmért, bár a közelségtől a lábaimat nagyon nem látta. Furcsa volt ez a kómás Justin.

- Pedig nem fájna. - indította a kezeit ismét felfedező útra, de lefogtam őket.

- Nem érdekel. - feleltem. Ágyékával ekkor még jobban a mosogatóhoz szorított, így megéreztem mindent. Igen, még azt is.

- Annyira látszik, hogy érintetlen vagy. - tűrte el az egyik tincsemet a fülem mögé, ezért megint ránéztem. - Még sosem csináltam szűz lánnyal. - nyalta meg az ajkát. Érzetem, hogy arcomba hirtelen felszökik a vér és lecsuktam a szemem. Igaza volt. Én még tényleg nem voltam együtt úgy senkivel, de neki ezt nem akartam bevallani. Azonban a viselkedésem alapján biztosan rájött, mert önelégült mosoly húzódott a szájára. Bal kezével felemelte a fejem az államnál fogva, majd gyengéd csókot nyomott a számra. Egyszerűen annyira hihetetlen volt ez az egész. Annyira gyengéd volt, mintha csak egy lágy puszit nyomott volna az ajkamra. Egyetlen egy csókról volt szó, de nyelvével megnyalta a számat. Meglepődtem, ezért nem akartam visszacsókolni, amit észre is vett és elhúzódott.

- Tudom, hogy vonzódsz hozzám. - mondta a rekedtes hangjával, majd ellökte magát a pulttól és felment az emeltre. Én? Hozzá? Nevetséges.

Sziasztok!

És igen, végre elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor az érzelmek kerülnek az előtérbe és következnek a megpróbáltatások, illetve a találgatások Justin és Madison kapcsolatával kapcsolatban. (Az utolsó két szót tök furi kiolvasni, lol.) Személy szerint nekem ez a kedvenc részem és szerintem a másik nagy durranás a 15. rész lesz. 

További szép napot!