5. Fejezet - A vacsora

Madison Collins szemszöge

Anyu megkért, hogy kifejezetten nézzek ki jól, hogy ne rontsam le a családunk színvolát Bieberék szemében. Erre persze én azonnal visszakérdeztem, hogy "Milyen színvonalat?". Gondolom mondanom sem kell, hogy anyám szerint ez annyira nem volt vicces. Pedig nekem tetszett. Lol.

Így hát egy órányi keresgélés és pakolás után megtaláltam azokat a darabokat, amiket én szerettem és tényleg jól álltak rajtam. Az egész alakos tükör előtt méregettem magam, de meg voltam elégedve magammal. Jól néztem ki.

- Kész vagy? - hallottam meg anyám hangját. Becsuktam a szobám ajtaját és lesétáltam hozzá a nappaliba. Azért sajnáltam, hogy apu a munka miatt nem jön. Ő biztosan megvédene a Bieberféle sétegetésektől és beszólásoktól, mert ha én visszaszólnék, akkor a pártomat fogná, de anyu ezt nem fogja megtenni. Ő szólni fog, hogy "Úristen kislányom, hogy beszélsz? Azonnal fejezd be" mondat és társai.

Együtt indultunk át a szomszédba, de anyu persze nem bírta ki azt a rövidke kis utat szó nélkül.

- Modoráltan beszélj és egyél, légyszi. - kezdte.

- Miért, úgy eszek, mint egy disznó? - kérdeztem vissza, mire anyu gyengén a tarkómra ütött én meg elkezdtem röhögni.

- Hülye. - felelte, majd becsengetett én pedig továbbra is vigyorogtam.

- Ejjha, sziasztok! - köszöntött minket Justin nagybátyja, James. - Gyertek csak be.

A házba lépve az orrunkat megcsapta a frissen főzött ételeknek az ínycsiklandó illata. Itt valami finom készült.

- Hogy te mekkora lettél! - nézett rám James én pedig halványan elmosolyodtam. James mögül Justin lépett ki, aki anyámhoz ment először.

- Csókolom Mrs.Collins! - nyomott egy csókot anyám kezére. Álszent.

- Ó Justin! - kezdett el vigyorogni anyu. Na ne már!

Justin figyelmen kívül hagyva engem indult el az asztal felé, de James megállította, ezért fel tűnt neki, hogy én is itt vagyok.

- Csá. - megállt és biccentett. Végül is mit is vártam volna el Biebertől?

- Ne hidd, hogy ennyivel lerendeztük. - sétáltam el előtte. Hallottam, amint nagyot szippant a parfümömből, majd felsóhajt. Én pedig helyet foglaltam az asztalnál.

- Eszem ágába se jutott. - felelte és egy kaján vigyorral a képén ült le velem szembe. Már most érzem, hogy ennek nem lesz jó vége.

Pár perccel később anyáék is önfeledten beszélgetve csatlakoztak hozzánk az asztalhoz. Szépen meg volt terítve. Szótlanul ettem a kirakott salátámat és csirkemellemet, miközben anya és James folyamatosan csevegtek valami teljesen értelmetlen témáról.

- Na és milyen volt New York? - vont be engem is James.

- Egész jó. - bólogattam.

- Akkor miért nem mész vissza? - dőlt hátra a széken Justin. Szúrósan néztem rá, mire vigyorogni kezdett. Már megint.

- Nem adnám meg neked azt az örömöt. - vágtam rá frappánsan. - Tudom, hogy hiányoztam Justin! - kezdtem el idegesítően gügyögni, ami úgy tűnt, hogy bevált, ugyanis Justin arcáról a vigyor lehervadt és idegesen pillantott rám, miközben nyelvével a fogsorát piszkálta.

- Kellenél a nyomorn... - küldött volna el melegebb éghajlatra, de James közbe szólt.

- Justin!

Bieber gyilkos pillantásokat vetett rám én pedig elégedetten mosolyogva folytattam a salátám fogyasztását. Ehhez hozzá tudnék szokni.

- Mrs. Collins! - nézett bájosan Justin az anyámra. De tényleg. Még a szempilláit is megrebegtette. - Meséltem önnek, hogy tegnap találkoztam Madisonnal?

Szemeim kipattantak és Bieberre néztem, aki egy ördögi mosollyal viszonozott mindent.

- Igen? - lepődött meg anyu. Hirtelen felindulásból bokán rúgtam Jusint az asztal alatt, aki meglepődve pillantott a szemembe a kis akcióm után.

- Az éjszaka együtt buliztunk. - folytatta Bieber. Még egyet rúgtam volna, de ezúttal gyorsabb volt nálam. Reflexből húzódott arrébb, ezért egy kicsit megcsúsztam és anya és James meg kíváncsian néztek rám.

- Merre van a mosdó? - kérdeztem. Szerettem volna minél előbb eltűnni innen.

- Az emeleten a folyosó végén jobbra. - felelte James. Bólintottam, majd felálltam az asztaltól és felsétáltam a lépcsőn.

Justin Bieber szemszöge

Madison minden egyes mozdulatát figyelemmel kísértem. Kecsesen sétált fel a lépcsőn, miközben a feneke kívánatosan ringatózott. Meg kell szereznem. Ó Istenem, rohadtul szexelni akarok vele!

- Hozok le pulóvert. - álltam fel az asztaltól. - Egy kissé fázok. - mondtam és elindultam a lépcső felé, azonban James gyanakodva méregetett. - Mi van? - kérdeztem tőle.

- Menj csak. - rázta meg nevetve a fejét. Nagyon is jól tudta, hogy nem pulóverért megyek. Amúgy sem érdekelt a nagybátyám és Madison anyjának a bájcseveje. Feküdjenek le ők is és a probléma meg van oldva.

Tökéletesen időzítettem, ugyanis Madison éppen be akart menni a mosdóba, ráadásul nekem háttal állt. Gyorsan léptem oda hozzá és húztam magamhoz a derekánál fogva.

- Még mindig nem gondoltad meg magad? - suttogtam a fülébe. Megdermedt a karjaimban, azonban nem ellenkezett. Vagyis megpróbált, de beletörődött, hogy reménytelen a helyzet.

- Még mindig nem adtad fel Bieber? - kérdezett vissza frappánsan. Okos lány. Szembe fordítottam magammal és a falhoz toltam. Szemében a ravaszság fénye égett.

- Nem arról vagyok híres. - nyaltam meg az ajkam.

- Akkor miről? - kérdezte ölbe tett karokkal és kíváncsian várta a válaszomat.

- Megmutassam? - kúszott az arcomra egy perverz vigyor, majd kezem elindult a szoknyája alá, de arrébb ugrott.

- Álmodik a nyomor. - nevetett ki. Éreztem a hangsúlyából, hogy szánalmasnak tart, ami idegesített, de nem mutattam ki. - Mégis miért kellek neked annyira?

Gonoszan mosolyogtam rá.

- Nehogy azt hidd, hogy különleges vagy. - toltam el magam tőle. - Ugyanolyan ostoba kurva vagy, mint a többi. Nem több.

Arcáról az elégedett vigyor eltűnt és kezdett bedühödni.

- Ez az ostoba kurva mégis csak jobban kell neked, mint a többi. - vágott vissza ismét és teljesen jogosan.

- Aranyom. - simítottam az arcára, mire kirázta a hideg és ajkai elváltak egymástól. Pont ezt a hatást vártam. - Nem mindegy, hogy nekem kellesz, vagy a farkamnak.

- Akkora egy paraszt vagy Bieber! - lökött el a mellkasomnál fogva. Indulni készült, de visszahúztam és visszatoltam a falhoz. Az eddiginél szorosabban fogtam.

- Belém estél mi? - vigyorogtam az arcába, mire felnevetett.

- Én? - nevetett továbbra is. - Beléd? - törölte le a nevetéstől keletkezett könnyét az arcáról. - Ez jó vicc volt. Na most engedj. - váltott át komolyabb hangnemre.

- Egyszer úgy is alattam fogsz feküdni, miközben kéjesen nyögöd a nevem a fülembe. - suttogtam a fülébe, majd egy csókot nyomtam a nyakára.

- Beteg állat! - lökött el magától és otthagyott a folyosón.

Sziasztok!

Ezzel a résszel szeretnék nagyon boldog új évet kívánni minden kedves olvasómnak! Ez a rész még rövid, de a továbbiakban hosszabbak lesznek. Sokkal hosszabbak.:)

További szép napot!

4. Fejezet - Igaza volt

Justin Bieber szemszöge

A vizes pólómat a vállamra dobva sétáltam át az otthonomba, ahol már régen jártam. Mármint a börtön óta csak tegnap voltam itt. Ideje lesz visszaszokni.

Belépve a házba a nagybátyám és egyben apám testvére, James pillantott rám. Még a nagyapám kezdte el ezt a hagyományt miszerint, az összes Biebernek J-betűvel kell kezdődnie a nevének. Apámat Jeremynek hívják. A nagybátyámat Jamesnek. A öcsémet Jaxonnak. A húgomat Jazmynnek. Én meg Justin lettem. Ez elég egyértelmű.

- Elképesztő, hogy haza se érsz és már nőkkel jössz vissza. - utalt a tegnap éjszakára. Nos igen. Madison után találtam magamnak három szőke vállalkozószellemű lányt. Édes négyes...

- Azt hittem már hozzászoktál. - néztem kaja után a hűtőbe. A szerelés, na meg Madison eléggé lefárasztott.

- Egyáltalán, hogy nézel ki? - vizsgált meg alaposabban. - Csurom víz vagy.

- Collinsék mosogatóját szereltem. - haraptam bele a kajámba. - Tudod, segítettem nekik. - emeltem ki a "segítettem" szót, ugyanis ritkán segítek az embereknek. Én inkább a gondokat okozom, de kivételesen zaklatni akartam egy kicsit Madisont. És úgy látszik sikerült.

- Hogy te mekkora egy úriember vagy! - válaszolta gúnyolódva. - Apropó Collinsék. Áthívtam őket vacsorára. Gondoltam, jobb ha tudják, hogy visszatértél, de ezek szerint megelőztél.

- Semmi szükség arra a vacsorára. - indultam volna fel a szobámba. - Nincs kedvem egy kurvával kajálni.

- Madisonra célzol? - kérdezett vissza.

- Ki másra? - néztem rá értetlenül.

- Mi van? - kezdett el idiótán vigyorogni. - Csak nem kiakasztott a kis csaj?

- Egyszer be fog hódolni nekem. - mutogattam.

- Visszautasított? - nevette el magát.

- Az én kezemben van az irányítás. - feleltem egyszerűen, majd felballagtam a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót.

Madison Collins szemszöge

A vizes kaland után átöltöztem. A lakás elég hűvös volt ezért a telefonom társaságában kimentem az udvarra anyához, aki éppen a virágágyást tette rendbe.

- Justin el is ment? - érdeklődött. - Nagyon rendes egy fiú. - tette hozzá, mire megforgattam a szemeimet.

- Vérbeli színész. - motyogtam magamban.

- Tessék? - kérdezett vissza anyu. - Tudod, hogy nem szeretem, ha motyogsz.

- Hagyjuk. - sóhajtottam és átpillantottam a "kedves" szomszédom udvarára. Undorodom tőle.

- Hány óra van kicsim? - kérdezte. Mindig kicsimnek szólít, pedig már próbáltam megbeszélni vele, hogy felnőttem és erre semmi szükség. Persze az ő válasza az volt, hogy én örökre a kicsikéje maradok. Hát kösz, anya.

Feloldottam a mobilomat és leolvastam a képernyőről az időt.

- Pár perccel múlt fél egy. - feleltem. - Apu mikor ér haza?

Apu sebészként dolgozik a helyi kórházban. Keveset van itthon, elvégre a kórházban mindig történik valami.

- Majd valamikor éjszaka. - mondta. - Valószínűleg.

Bólintottam, majd leültem a fűbe és néztem, ahogyan anyu a fehér margarétákat elülteti. Sokáig bambultam, míg a telefonom el nem kezdett rezegni és megszólalt a Maroon 5 Dont want to know száma, azaz a csengő hangom. A képernyőn pedig Kimberly neve villogott.

- Szia! - vettem fel egyből.

- Na megbékéltél? - kérdezte köszönés nélkül. Szinte magam előtt láttam a tipikus vigyorát.

- Ha azt hiszed, hogy ez vicces, akkor ezt be is fejezhetjük. - mondtam. - De mesélni szeretnék valamit. - pillantottam anyura. Felkeltem a földről és elindultam a házunk felé, de anyu megállított.

- Ne felejtsd el, hogy ma este Bieberéknél vacsorázunk. - kiáltotta utánam, mire tátott szájjal néztem, afféle "Miért?!" nézéssel. Ennél szarabb napom nem lehet.

- Na tehát. - csuktam be magam mögött a bejárati ajtót és végre teljes mértékben Kimre tudtam figyelni. - Bieber itt volt nálunk.

- Igen? - lepődött meg. - És miért?

- Megszerelte a mosogatónkat. - válaszoltam, miközben felsétáltam a lépcsőn egyenesen a szobámba.

- Ennyi? - nevetett fel.

- Az a szemét összevizezett engem és a nappalit is. Nekem kellett utána takarítanom! - feleltem.

- Ez hozzá képest nem is olyan durva. - mondta. - Ez volt a nagy sztorid?

- Igen. - mondtam. - Ráadásul meghívtak minket vacsorára.

- Na ne! - röhögött fel a vonal túlsó végén, majd hirtelen elhallgatott. - De ugye normális leszel vele és nem szemétkedsz?

- Mi az, hogy normális leszek-e vele? - kérdeztem vissza. - Ha ő így játszik, akkor tőlem se várjon jobbat.

- Maddie ebből nagy baj lesz. - kezdett aggódni értem. - Tudod, ismertem pár embert, akik Bieber hatására eltűntek a városból.

- Jaj, ne kezd már megint ezt a maffiás szöveget. - mondtam, majd átnéztem a szomszédba az ablakon keresztül. Tátott szájjal néztem, ahogyan Justin az ablak előtt éppen egy fegyvert tisztogat, majd rak a helyére. És ugyanezt csinálta perceken keresztül. Az ablakhoz léptem és elhúztam a sötétítőt, hogy többé ne nézzek oda.

- Haló! Maddie! Itt vagy? - kérdezte Kim. A hajamba túrva dőltem a falnak.

- Kim basszus. - remegett a hangom. Még sosem láttam élőben fegyvert, erre pont egy olyan személy kezében kellett megpillantanom egyet, akit utálok. - Justinnál fegyver van.

- Mi? - kérdezett vissza.

- Jaj, Kim ne csináld! - szóltam rá. - Justinnál fegyver van. Igazad volt, érted?!

Hangom elcsuklott. Nem szoktam félni, de ettől a látványtól tényleg megdermedtem. Bieber úgy nézett arra pisztolyra, mintha ez nála mindennapos lenne. És ezek szerint nála ez tényleg megszokott. Nálam azonban nem.

- Én mondtam, de nem hittél nekem. - felelte. - Nyugodj meg! Ha nem packázol vele, akkor ő sem fog bántani.

- Azért azt ne hidd el, hogy térdre fogok borulni előtte. - tért vissza a régi énem és a félelmem elillant. - Ugyanakkora seggfejként fogok bánni vele, mint ő velem. Ez így fair.

- Maddie, a tűzzel játszol. - folytatta. Ugyanezt mondta tegnap a Club Jamben is. Aztán egy pohár koktél került a nyakamba.

- Még nem égetett meg. - vigyorogtam.

- De ha megéget, az fájni fog. - magyarázta továbbra is. - Csak féltelek.

- Én meg még mindig imádlak. - vontam vállat. - Na leteszem, mert készülődnöm kell a Bieber vacsorára.

Kinyomtam, pedig tudtam, hogy biztosan hozzátette volna, hogy "Vigyázz magadra!". Ugyan már, mit árthat nekem egy ilyen kis senki, mint Bieber?

Sziasztok!

Úgy tűnik, hogy sokatokat érdekeli az új rész, amit vagy megjegyzésként, vagy lájkként vagy éppen facebookos hozzászólásként jeleztetek, és mivel elég jól állok a részekkel (jelenleg a 19. Fejezetet írom) úgy döntöttem, hogy felteszem a negyediket is. Remélem elnyeri a tetszéseteket, mivel ezt egy kicsit visszafogottabbra írtam.

Ui.: Elérhető a megjegyzéseknél a "Névtelen" is, ezért már regisztráció nélkül is tudtok írni, ha szeretnétek.

Amúgy nektek mi a véleményetek Justin eddig megismert személyiségéről? Van amit szerettek benne? Vagy esetleg ami nem tetszik benne?

Várom a válaszokat és további szép napot!

3. Fejezet - Még csak most kezdődik

Madison Collins szemszöge

Mérgesen vágtam át a tömegen és viharoztam ki a szórakozóhely épületéből. Idegesen kezdtem el cibálni a táskám cipzárját, majd elővettem pár zsebkendőt és próbáltam letörölni magamról az alkohol tartalmú italt. Szépen nézhettem ki egyedül a parkolóban, miközben magamat törölgettem, de egyszerűen annyira forrt az agyvizem, hogy az ablakot kivágtam volna az ablakon. De tényleg.

Végül Kim futott utánam. Elraktam a mocskos zsebkendőimet, majd magamra kaptam a táskám és távozni próbáltam.

- Te meg hová mész? - fogta meg a karom, megakadályozva, hogy minél előbb elhúzzam innen a csíkot.

- Úgy őszintén, ez mégis mi a faszt képzel magáról?! - mutogattam idegesen a Club Jamre, miközben végig Justinra utaltam. Hangom a kihalt parkolóban nem visszhangzott, ugyanis a bentről kiszűrődő zene elnyomta.

- Én megmondtam, hogy ne szórakozz vele. - jött a szokásos "Én megmondtam." szövegével.

- Akkor mégis mit kellett volna csinálnom?! - kiabáltam továbbra is. - Bájosan besétálni az ágyába?! Vagy mi?!

- Nem így értettem. - halkult el, miután felfogta, hogy eléggé kiakadtam. - Tudod mit? Menj haza, fürödj meg és aludj rá egyet. - felelte nyugodtan. - Majd ha kitisztultál, beszélünk. - hagyott ott és gondolom visszament Joehoz. Most komolyan azt hiszi, hogy a bennem lévő alkohol miatt csináltam? Hát nagyot tévedett. Tudja jól, hogy ilyen a természetem, bár be kell vallanom, hogy az alkohol is csak rásegített, de nagyjából mindig ilyen vagyok. Egy okoskodó és nagyszájú lány, aki könnyen bajba kerül. Már hozzászoktam.

Kibújtam a magassarkú cipőmből, majd mezítláb indultam haza éjszaka, gyalog. Mivel nyár volt, a talpam egyáltalán nem fázott, sőt a járda még egészen meleg volt az egész napos napsütéstől. Egész úton arra törekedtem, hogy teljesen kiszellőzzön a fejem, de nehéz volt nem arra gondolni.

Félórányi sétálás után értem haza. Halkan nyitottam ki a bejárati ajtót, miközben magamat istenítettem, hogy nem vertem fel a szüleimet. Felosontam a szobámba. Legszívesebben hanyatt vágtam volna magamat az ágyon, de még mindig bűzlöttem a piától, ezért jobb ötletnek tűnt lefürödni.

Ledobtam a cipőmet az ágyra, majd megfogtam a pizsamámat és kimentem a folyosóra, ahol próbáltam a lehető leghalkabban végigmenni a fürdőig. Amint beértem az említett helységbe, bezártam az ajtót és megengedtem a kádba a vizet. A koleszban hozzászoktam a zuhanyhoz, de alapból utáltam kádban fürödni. Elvégre ki szeret a saját mocskában üldögélni?

Elmerültem a forró habokban és hagytam, hogy a hajamból kiázzon a koktél és hogy a testem is megszabaduljon ettől a borzalmas szagtól. Hosszú percekig élveztem a meleg vizet, azonban a bőröm már jelezte, hogy túl sokáig voltam a vízben. Kiszálltam és szárazra töröltem magam. Felvettem a pizsamámat, ami egy szimpla rövidnadrágból és bő pólóból állt, majd megtöröltem a hajamat is, amit később kifésültem. Lekapcsoltam a villanyt és visszalopództam a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót és még egy utolsó pillantást vetettem a szomszéd házra. Elképedve néztem, ahogyan Justin három lány társaságában lép be az ajtón. Bazd meg, Bieber!

***

Lentről anyám hangos nevetése szűrődött fel. Baromira nem értettem, hogy mégis mi lehet ennyire vicces ilyen korán. Aztán az órámra pillantottam. Lassan tizenegy múlt. Ejjha, eléggé bealudtam.

Kipattantam az ágyamból, amit azután egyből rendbe raktam. Megtaláltam a földön a tegnap este hordott cipőmet is, amit visszatettem a helyére. Azt az estét egy életre elfelejtem.

Végül előrángattam az elpakolt ruháimat a szekrényből és felöltöztem. Egész tűrhetően néztem ki. Hosszú frufrumat pedig egy laza kis kontyba fogtam össze, míg a hajam többit részét hagytam, hogy hullámosan a vállamra omoljon. Tudtam, hogy a nyári hőségben meg fogok izzadni, ezért a következő lépésem az volt, hogy dezodorral vonjam be a testem egyes pontjait. A hasam ekkor korogni kezdett, ezért a dezodort letettem és lementem a földszintre, de bár ne tettem volna.

A következő kép fogadott. Anyám önfeledten nevetett Bieber poénjain, miközben Justin a mosogatót szerelte, ami folyamatosan vizet spriccelt rá. Így térdelt ott a padlón, egy teljesen átázott, fehér pólóban, ami már szinte átlátszóvá vált. Tátott szájjal bámultam meg Bieber kidogozott felsőtestét.

- Le ne essen az állad. - szólt oda flegmán, mire anyának is feltűnt, hogy itt vagyok.

- Jó reggelt, kicsim! - nyomott egy puszit a hajamba. - Milyen volt az este?

- Egész jó. - feleltem. - Bár voltak zavaró tényezők is. - nyomtam meg a "zavaró tényező"-ket. Justin elégedett mosolyra húzta a száját.

- Most, hogy már itt vagy, ki mehetek kertészkedni. - mondta, majd a kezembe nyomta a felmosó rongyot. - Ha Justin végzett, takaríts fel utána.

Ezzel le is rendezett és ott hagyott a házban Justinnal. Szép, mondhatom. Értetlenkedve álldogáltam Justin mellett és figyeltem, ahogyan a mosogatót szereli. A víz még mindig spriccelt, de Bieber teste felfogta, így tovább ázott. Pár perccel később a víz sokkal erősebben kezdett folyni, ami pontosan szemközt találta Justint, de mindez egy pillanatig tartott. Hatalmasat röhögtem Bieber meglepődött arcán.

- Vicces? - kérdezte, miközben megtörölte az arcát. Felkelt a földről, majd felém indult, azonban ebből semmi sem tűnt fel, annyira röhögtem. Megéreztem Justin hideg kezeit a lábaimnál, mire majdnem kisebb szívinfarktust kaptam és nem kellett sok ahhoz, hogy felsikítsak.

- Te mi a francot művelsz? - emelt fel és vitt a víz felé. - Justin meg ne próbáld! - próbáltam kiszabadulni a karjai közül, de nem ment, mert egyre szorosabban tartott. Végül odatartott a spriccelő vízsugár elé és nézte, ahogyan a hideg víz végigfolyik a testemen. Aztán pedig leültetett a keletkezett víztócsába és győzedelmesen vigyorogva ült le mellém, folytatva a munkáját.

- Idióta! - csaptam a hátára és felkeltem a földről.

- Ezzel még nem fejeztük be. - állította el a vízfolyást, majd ő is felállt. - A játék még csak most kezdődik. - tűrte el az egyik tincsem, majd rám kacsintott. Összeszedte a cuccait, majd elindult a bejárati ajtó felé.

- Seggfej! - mondtam magamnak, de úgy tűnt, hogy meghallotta, mert egy pillanatra megállt.

- Ribanc. - tette hozzá. Aztán elhagyta a házat és becsapta maga mögött az ajtót.

"A játék még csak most kezdődik." idéződtek fel bennem a szavai. De mégis milyen játék?

Végül idegesen fordultam a tócsa felé és rá kellett jönnöm, hogy ez a barom nem csak a konyhát, de velem együtt még a nappali egy részét is összevizezte. Most meg takaríthatok utána.

Sziasztok!

Húh, ha tudnátok, hogy mennyire feldobtátok a karácsonyom... azta! Mikor megláttam, hogy jelenleg 7 feliratkozóm van, 2 Bloglovin' követőm, 40 megjegyzés, ráadásul még az 1500-as megtekintettséget is túlléptük! Annyira örülök, tényleg nagyon szépen köszönöm. Nem tudom, hogy mivel érdemeltelek ki titeket!❤❤❤

További szép napot és még egyszer boldog karácsonyt!